A Bátyjám legjobb barátja lett a végzetem?..

Vágyak!

<Tessa>

Este 22:14 perc.
Eliottal már öt óra óta beszélgetünk. Nyugtatgatott, hogy semmi baj és ő velem van. Nagyon nagy támaszt jelent ez nekem.

-Szóval át vettük kik voltak kb a patyn igaz? - kérdezi tőlem Eliot.

-Hát igen de ez nagyon nehéz mivel olyanok is voltak akikről azt sem tudtam, hogy kik. - válaszolom. Rengetegen voltunk, hiába hívtuk meg csak a barátjainkat hogyha ők pedig hívták a többi barátjukat akik pedig az ő barátjukat és így tovább. Tehát hogy mennyi esély volt arra hogy megtaláljuk a m*lesztálom? Pontosan 0.

-Na és ha Cassiet megkérdeznénk? Ő biztos látott valamit, sose iszik szóval lehet ez előny. - válaszolja Eliot. Pedig ha tudná, hogy Cassie is mennyire kibaszta magát tegnap este akkor aztán lenne huha...

-Ja biztos.. megkérdezhe... - de nem tudtam befejezni mert megcsörrent a telefonom. Anyu az.

-Szia Anyu. - szólok bele a telefonba.

-Bogaram szia! Boldog születésnapot, neharagudj hogy csak most hívunk! Milyen volt a szülinapod?? Megleptek valami jó dologgal a barátaid? - kérdezi anyukám.

Most erre mit kéne mondanom. " oh igen képzeld anya ameddig te a trópusokon sütteted magad addig engem a szülinapom alkalmából megerőszakoltak de amúgy minden nagyon jó volt."

-Persze, nagyon jó volt. - válaszoltam. -Viszont most mennem kell szia! - válaszát nem megvárva nyomtam rá a telefont.

-Hu hát ez meg mivolt? - kérdezi Eliot.

<Cassie>

Miután Eric felhívott és Andrew vette fel eléggé megfagyott a hangulat. Kb 20 percet beszélgettek még végül Andrew letette a telefont majd felém fordult. A nevemet ismételgeti majd elkezd felém jönni.

-Szerintem jobb ha letisztázunk pár dolgot. - mondja majd még mindig az ágyam felé közeledik amiben én fekszem.

-Andrew tudod hogy nincs köztünk semmi Erickel már na...- mondom de nem tudom befejezni a mondatot mert a "halgass" pillantását küldi felém.

Izgatott vagyok és ahogy közeledik felem Andrew egyre csak nagyobb bennem a vágy! Valószínűleg ezt ő is letudta olvasni a szememről mert rám villantja vággyal teli mosolyát amitől egyből benedvesedtem.

-Álj fel Cassie! - szól rám Andrew mikor ideér az ágyamhoz. Egyből kihuppanok kényelmes helyemről és elé állok.

Jóval nagyobb mint én, éppen, hogy csak a mellkasáig érek fel. Pont ezért sem nézek fel rá, inkább lesütöm a szemem.

-Nézz rám! - szól rám de én nem teszem amit kér. Cserébe ujját állam alá téve megemeli a fejemet és kényszerít hogy a szemébe nézzek. - Mond csak Cassie... kié vagy? - kérdezi.

-M-mi? - megremeg a hangom miközben kérdően nézek rá.

-Kié vagy? - teszi fel újra a kérdést.

-Tiéd Andrew...- mondom miközben nyelek egy nagyot.

-Helyes. - mondja majd ijesztő félmosolyra húzza a száját. - Most pedig ülj vissza az ágyra! - parancsol rám én pedig egyből leülök az ágy szélére.

-Sajnálom esküszöm többet nem fog megtörténni! - mondom miközben Andrew elém lép.

-Ebben biztos vagyok. - válaszolja majd újra megemeli államat, hogy a szemébe nézzek. - De akkor sem maradhatsz büntetés nélkül bébi. - jelenti ki amibe bele remeg a torkom még is egyre jobban eluralkodik rajtam a vágy.

-Most mit fogsz csinálni velem?- kérdezem suttogva. Andrew keze levándorol a nyakamhoz majd erősen körbefonja tenyerével és lehajolva fülemhez belesúg.