A Bátyjám legjobb barátja lett a végzetem?..

Lebukni vagy titkolni?

-Cassie nyisd ki ezt a kurva ajtót de rögtön! - Eliot hangja keltett reggel.

Egész este Andrewel voltam. Fogalmam sincs hány óra lehet. Kinyitottam a szemem és egyből az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam "12:28". Na baszki rendesen elaludtunk. Apropó többes szám. Magam mellé néztem és egy gyönyörű látvány fogadott. Andrew feküdt mellettem.

-Cassie nem szólok mégegyszer rád töröm ezt a kurva ajtót! - gondolataimból Eliot zökkentett ki. Baszki mit csináljak? Csak nem lebuktunk? Mivan akkor ha rájött? Mivan ha...

-Jóreggelt Cass! - Andrew hangja olyan lágy szellőként csapott meg, hogy bele borzongtam. -Hogy érze...- folytatta volna de kezemmel befogtam a száját. Értetlen pillantásokat vetett rám mikor is az ajtó felé mutattam.

-Eliot. - suttogtam neki olyan halkan, hogy szinte csak artikulálva "mutogattam" a számmal. Andrew tekintetében egy halvány félelem sem volt.

-Jólvan Cassie Willson én kurvára szóltam. - órdibálja újra Eliot. A borzongás végig futott a gerincemben.

-Menj a mosdómba és zárd magadra az ajtót. - parancsolom Andrewnek suttogva. Beszalad a mosdóba majd én az ajtóm elé lépek és kinyitom azt.
-Mi a fasz van Eliot? - förmedek rá teljesen jogtalanul bátyjámra.

-Cassie baszdmeg mi a fasz tartott eddig? - morogja Eliot majd fejem felett próbál belesni szobámba. - van veled valaki? - kérdezi érdeklődő kék szemeivel.

-Már miért lenne? Mondjad mivan és menj had öltözzek fel! - szólok rá mostmár kissé higgadtabban de még mindig ingerülten.

-Valaki megitta apa 80s skót whiskyét! - mondja Elit tiszta rémült hangján.

-Komolyan mondom Eliot néha annyira hülye vagy! Ezért a kis szarért vered az ajtómat reggel 12kor!!!??? - bár tudom hogy már rég elmúlt reggel sőt már dél is de attól még így másnaposan ez hajnalnak is elmenne.

-Cassie azt sem tudod miket beszélsz! Tudod apa mennyire gyűjti és védi a különböző whiskyeit ez pedig itt egy több mint 40.000$ volt! Tudod te az mennyi pénz? Egy életen át szobafogságba leszünk, vagy rosszabb... megölet minket... sőt ő öl meg!! - nyávogott Eliot.

-Jaj fogd már be Eliot tiszta hülye vagy! Igen biztos, hogy mérges lesz de ez csak egy whisky! - mondtam neki szememet forgatva.

-Az ott nem Andrew nadrágja? Mintha már láttam volna raj... - szólal meg Eliot még mindig úgy, hogy fejem felett szobámat pásztázza.

-Fúj te megőrültél? - kérdezem Eliottol úgy téve mintha felháborodnék. - Ugyan mit csinált volna itt Andrew?

-Biztos, csak mert nekem nagyon úgy néz ki mint az övé. Bemehetek? - kérdezi Eliot tovább faggatva.

-Már miért jöhetnél? A tegnap este nagyon húzós volt szóval ha most megbocsájtasz... - mondom Eliotnak majd bevágom előtte szoba ajtóm.

-És mi lesz a whiskyvel? - ordibálja még egyszer ajtóm előtt amit már válaszra sem méltatok.

🎀

A fürdőm elé lépve kettőt kopogtam jelezve Andrewnek, hogy kijöhet. Válasz képpen kinyitotta az ajtót majd csuklómat megfogva berántott magához a fürdőbe. Ajtót becsapva egyből számra tapadt miközben csípőmet fogva tolt hátra felé. A hátam neki ütközött a mosdó kagylónak mikor hírtelen Andrew bele markolt derekamba majd feltett a mosdó kagylóra.

-Mit művelsz? - suttogtam ajkai közé nagy mosollyal az arcomon. Hasamban ezernyi pillangó repdesett és bármennyire is szerettem volna vissza zárni őket kalitkámba, nem ment.

-Hogy érzed magad? - kerülte ki kérdésemet Andrew miközben még mindig számra volt tapadva.

-Jól vagyok! - mondtam nyugodt hangon miközben arcunk még mindig csak pár centire volt egymástól. - De a tegnap este...

-Csodálatos volt! - mosolyogja Andrew.
Még pár másodpercig néztük egymást majd mikor szóra nyitottam volna a szám megszólalt Andrew telefonja.

-Na ne. Ugye nem? - kérdezem Andrewtól. A hangom megremeg és ijedt tekintettel meredek rá. Andrew előkapja a telefonját majd pár lépést hátrál tőlem és felveszi azt.

-Tessék? Nem megmondtam, hogy nem megyek hozzád. Nekem az már nem az otthonom... - és hasonló mondatok hagyták el Andrew száját. Ebből feltételezem, sőt tudom hogy az apjával beszélt. Andrewnek az apjával való kapcsolata nos nem éppen a legfényesebb.

Andrew letette a telefonját majd vissza lépve hozzám kissé feszültnek véltem felfedezni. Újra szerettem volna megszólalni ám most ő tette mutató ujját szám elé jelezve ezzel, hogy most ne nagyon okoskodjak. De hát tipik Cassie nem tudja befogni a száját!

-Gyönyörűek a szemeid! - mondtam neki amit még én magam sem értettem. Istenem Cassie, hogy jön ide a szeme?

-Azta Cassie Willson te mindig ilyen szarul flörtölsz? - kérdezte csábító fél mosollyal az arcán amitől az én arcom is mosolyra húzodott.

-Ugyan Cameron ha tudnád hány fiúnak bejön. - mondom mire Andrew kezét nyakamra szorította másikkal pedig mindkettő csuklómat összefogta hátam mögött.

-Cassie Willson mondj még egy ilyen poént és kinyírom az összes olyan fiút akihez eddig valaha is közöd volt. - mondja arcomtól pár centire kezei pedig még mindig nyakamat és csuklóimat szorítják.

-Ezt vehetem fenyegetésnek Cameron? - suttogtam még mindig ugyan azzal a makacssággal a hangomban. Szerettem Andrewwel az ilyen kis "játékainkat".

-Elég ha csak észben tartja Willson!

-És ha mégsem tartom? - tovább makacskodok.

-Akkor megleckéztetem Cassie Willson, de azt garantálom, hogy utánna soha többet eszében sem lesz majd más fiúkról beszélni. - mondja ugyan azzal a bugyiszaggató mosolyával amiért bármit megadnék. Mikor nem mondok rá semmit újra megszólal.
-Szóval Cassie Willson... - kezdi amitől őszintén szólva kicsit megijedek. - Hogy is volt az, hogy lefujjogtál?

-Az csak is azér... - szeretnék indokot mondani Andrewnek aki elhalgattat és még mindig csuklóimat és nyakamat szorítja.

-Ne ne ne shh... - mondja majd kezét amivel eddig torkomat szorította most elindul lefelé és combomnál megáll.
-Szóval fúj volt a tegnap este kislány? - kérdezi majd válaszra nyitom a számat ám tekintetével jelzi, hogy meg ne merjek szólalni.