A Bátyjám legjobb barátja lett a végzetem?..

Féltékenység vagy vágyak?

<Andrew>

Miután faképnél hagytam Cassiet felmentem a szobámba majd bevágtam az ajtóm. A fürdőszobámba vettem az irányt, hogy vegyek egy hideg zuhanyt amiért megint hagytam, hogy ez a nő elvegye az eszem.

"Mit csinálsz Andrew neked nem szabad ilyeneket csinálnod és mondanod a nőnek." - szólalt meg valami hang a fejembe amit rögtön el is hessegettem. Nem szabad? Ugyan nekem mindent szabad. És ez a nő igen is kurvára az enyém és kurvára azt csinálok vele amit akarok.

A zuhany alá állva magamra nyitottam a hideg vizet. Abban reménykedtem kicsit lenyugtatja ágaskodó férfiasságomat, de szart se segített. Lehet ez abban is játszott, hogy ki sem tudtam verni a fejemből Cassiet és azt a bizonyos vele töltött estémet. Istenem annyira csodálatos. Vajon éppen mit csinálhat?

<Cassie>

Miután Andrew újra faképnél hagyott felrohantam a szobámba. Nagyon frusztrál már, hogy nem tudom eldönteni mit érzek. De az nem lehet, hogy bele szerettem. Egy éjszakánk volt és ennyi... de közben még is mintha ez egy picivel most több lenne.

A gondolataimat gyorsan eltereltem azzal, hogy elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Twisted game komolyan ha egyszer megtalál engem egy Rhys Larsen...

Kop, Kop, Kop

Az ajtó kopogtatás zavarta meg az olvasásomat. Már éppen bele éltem magam és elmerültem a saját világomba de persze hiába.

-Gyere be! - kiáltom de a könyvemből most se nézek fel.

-Bocs Cass csak asszem itt hagytam a telefonom. - jön be a szobámba Andrew. A haja vizes tincsekben hullik homlokára. Félmeztelen. Csak egy törölköző van a dereka köré csavarva. Annyira csodálatos ez a látvány... hogy lehet valaki ilyen helyes? Ha lehetne most azonnal oda mennék hozzá és... - Cass ne bámulj ennyire, már csorog a nyálad. - Andrew szavai hoztak vissza a való világba.

-Nem is bámultalak! - gyorsan vissza kapom a könyvre a tekintetem és duzzogok. -Keresd meg nyugodtan aztán húzz el! - szólok rá lágyan. A hangom néhol megremeg ebből le lehet venni, hogy pont az ellenkezőt szeretném, hogy maradjon itt velem!

Andrew oda lépett az íroasztalomhoz és elvette onnan a telefonját. Azt a kurva milyen háta van. Csak elképzelem ahogy újra felém magasodik számra tapad és... NEM SZABAD! Andrew megfordul majd elkezd az ágyam felé közeledni ahol én ülök. Csak egy fehér átlátszó trikó és egy fekete tanga volt rajtam. De a derekamig be voltam takarózva szóval ebből Andrew nem sokat láthatott.

-Mit olvasol Cass? - kérdezi és egyre közelebb lépked ágyamhoz mire megáll mellette így közvetlen mellettem áll. Én viszont még mindig csak az ágyon ülök mozdulatlanul és nem veszem le tekintetem a könyvemről ha bár most nem is olvasom.

-Ömmm hát... - nem jönnek ki a torkomból a szavak. Annyira közel áll hozzám ezzel annyira zavarba hozva engem.

-Csak nem zavarban vagy Cassie? - kerdezi majd egyik kezével hátra símit egy hajtincset az arcomból a fülem mögé.

<Andrew>

Mikor Cassie ágya mellé léptem láttam Cassie szemében a félelmet és az izgalmat is. A mellkasa egyenletlen ütemet vett fel, gyorsan járt fel le szinte kapokdta a levegőt.

-Csak nem zavarban vagy Cassie? - kérdeztem tőle mikor az előző kérdésemre nem tudott választ adni. - Vagy talán félsz? - újjab kérdést tettem fel mire Cassie arcán halvány pir jelent meg és tekintetét rám kapta. Végig siklott kitetovált kezeimen a kidolgozott hasizmomon majd férfiasságomon és hirtelen az én tekintetembe fúrta az ő tekintetét.

-Én nem félek tőled Andrew! - mondja és tekintetét újra a könyvének szenteli amit szemmel láthatóan csak bámul de nem olvas. A hangja halk és néhány helyen elcsuklik. Nagyon imádom ezt a helyzetet. Ő az aranyos kis bárány aki senkinek nem bírna ártani én viszont a ragadozó aki mindjárt le is vadássza. - Megvan a telefonod látom! Akkor most menj. - kitessékel a szobájából Cassie.

-Elmehetek.... Vagy akár itt is maradhatnék! - mondom mire Cassie rám kapja izgatott tekintetét és végig fut egy borzongás gyönyörű testén.

<Cassie>

Amint kimondta ezeket Andrew rá kaptam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondani. Izgultam és újra felerősödött bennem a kéjvágy. Vágyom Andrew érintésére, a figyelmére, a szeretetére, arra hogy most ide bujjon hozzám.

Andrew rátette jobb kezét a tarkómra másik kezével pedig kivette a könyvet a kezemből majd közelebb húzott magához.

-Mit művelsz? - kérdezem suttogva a fiú szemébe nézve.

-Csak szórakozunk picit bébi. - mondja olyan lágyan, hogy attól egyből feláll a szőr a hátamon.

-De Tessáék...

-Cass Tessáék vlszlg holnap délig ki se jönnek. Különben is nem izgalmasabb az a tudat, hogy bármikor rajta kaphatnak, ahogyan éppen szétkurlak a saját ágyadban. - szavai hallatán egyből benedvesedtem.

-Andrew ezt most nem szab... - de nem fejeztem be mert a telefonom kijelzője megvillant, hogy éppen hívnak. Mindketten oda kaptuk a fejünket az éjjeli szekrényhez és ugyan azt a nevet olvashattuk le. Eric. Éppen nyúltam volna a telefononért de Andrew beelőzött és fogadta a hívást.

-Ha még egyszer felmered hívni ezt a számot el kell, hogy beszélgessünk Clark! - kezdi elég hidegen Andrew. Eric is mond valamit a telefonba amit én sajnos nem hallok de Andrew egy fagyos pillantást vet rám amiből csak annyit tudok kivenni hogy "ezért még kapsz".

A szívem egyre hevesebben ver és egyre jobban eláramlik bennem a félelem. Mit akar tőlem Eric. Amióta nyár elején megcsalt a saját bulimon, nem is beszéltünk. És ez így nekem teljesen rendben is volt. Egyáltalán nem akarok már tőle semmit.

Andrew és Eric még pár percig beszéltek ami valljuk be nem éppen a legfinomabb beszélgetés volt. Mikor Andrew lerakta a telefonomat még babrált vele valamit.

-Mit csinálsz? - kérdezem remegő hanggal, mert a félelem most csak úgy tombol bennem. Hogy pontosan miért azt még én sem tudom. Nem válaszolt ezért egy újabb kérdést tettem fel. - Mit akart Eric?

Andrew felém kapja a tekintetét és valami furcsa dolgot olvasok le szemeiből. Féltékenység. Andrew Cameron féltékeny? Párszor lehet, hogy láttam már, hogy az de most 100% hogy az. De nem tudom milyen az amikor féltékeny mivel ez valami nagyon újdonság. Újra megindul felém miközben arcára kiterül egy olyasféle "menekülj" mosoly amitől össze húzom magam.

-Cassie Cassie Cassie... - ismételgeti a nevem miközben ugyan az a mosoly van az arcán. - Szerintem most jobb ha letiztázunk pár dolgot. - Mondja miközben folyamat közelít ágyam felé.

————————————————————
Ig : hewantsme.699
TikTok: variivereb02

Köszönöm a sok jó visszajezést🩷🎀