-Yoongi... - beszéltem megint álmomban, tudatomon kívül - Gi... - beszéltem még mindig halkan, suttogva. Utálom, amikor így beszélek, félek, hogy valaki meghallja, mert túl hangosan mondom. Volt már párszor ilyen, amikor nála aludtam, róla álmondtam, és kimondtam a nevét. És utána tök kínos volt elmagyaráznom neki, hogy amúgy én szoktam motyogni vagy beszélni álmomban
Aztán, felkeltem. Rossz érzés látni egy szép álom után azt, hogy nem valós. Nekem is ez volt az érzés most. Nem valós, nem volt itt Yoongi. Nem is lesz itt soha, van egy olyan érzésem.
Ránéztem az órára, ami fél ötöt mutatott. Nem volt erőm vissza aludni, tehát úgy gondoltam, elkezdek valamit készíteni reggelire. Na igen, csak hogy nekem alig van egy tojáson kívül valami a hűtőben. Tehát, mivel most kivételesen éhes voltam, gyorsan megcsináltam azt az egyetlen egy nem romlott ételt, egy rántottának, meg raktam bele pár szelet virslit is. Esküszöm, megéheztem az illatra. Tehát gyorsan megettem, és össze pakoltam mára. Semmit nem vitten, csak egy telefont. Azon szoktam zenét hallgatni óra közben, meg néha jegyzetelni.
Lassan eltelt az idő, mivel csak néztem magam elé. Felszálltam a buszra, és közben gondolkoztam.
Ez a nap is csodás lesz... Remélem, ugyan olyan mint a többi, nem rosszabb. Bár lehet Nála rosszabb dolog az életemben? Pedig imádom őt, mégis most azt kívánom, bárcsak ne lenne itt...
