Gimis rejtelmek

5.

Dylan szemszöge

-Jól vagy? -mellém ül Nico és rám néz.

-Ja, jól. Csak gondolkodtam.

-Csak nem szerelmes az én régi, jó barátom?

-Jaj, maradj már csendben! -nevetek.

-Akkor ez egy igen.

-Majd máskor megbeszéljük.

-Jól van. -mondja és visszaül a lányokhoz, akik még mindig körülöttünk ugrálnak és vihognak.

De közülük nekem egyik se kell. Niconak talán bejön közülük egy, de szerintem egyiknek se magunkért kellünk.

Viszont van egy lány, egy nagyon gyönyörű, aki nem közölük való. Ő az, akiért bármit megadnék. Egyszerűen szükségem van rá. Lehet, sőt, esetleg, hogy ha elmondanám Nicnek meg ennek a sok lánynak, azt mondanák, csak fellángolás. Mivel még nem igazán voltam szerelmes. Ennyire minimumis nem. Pont ez az oka annak, hogy nem beszélek róla senkinek.

Na, meg, talán még magamnak se igazán vallottam be, hogy tetszik, bejön, vagy tudom is én.

Nem pont az én esetemnek tűnik, -mások szerint biztos nem- de valami rendkívüli, ami kívülről nem látszik, megfogott benne.

Na jó. Most már, hogy ezt így átgondoltam, visszavonom. Már rég bevallottam magamnak. Beleszerettem. Nagyon beleszerettem.

Nem értem miért vagyok ilyen zavaros ma.

Annyi a gond, hogy nem merek felé közeledni, mert az megérzésem iránta, hogy nem érzi és nem is érezné irántam soha ugyan azt, amit én érzek.

És ez nem csak megérzés, mivel, ha viszont szeretne, lennének rá jelek, csak ha tetszenek is neki.

Azt hiszem, el kéne őt felejtenem. Főleg a megérzés miatt. Meg nem úgy néz ki, mint aki készen áll egy kapcsolatra. Én pedig szintén nem.

Az utóbbi is eléggé kikészített, de már túl vagyok rajta, mert lassan három éve volt. De nem is azzal a lánnyal volt, vagy van bajom, hanem a kapcsolattal, végződött, miután mindent megtettem, hogy működjön minden és ne rontsuk el. Aztán szakított a lány.

Na, mindegy is, már csak annyi zavar az egészből, hogy újra át kellene élnem egy ilyen végzetű kapcsolatot.Amit nem hogy magamnak, senkinek nem kívánok!

Everly szemszöge

Most, hogy befejeztem a bújkálást, Dylan helyettem újrakezdte. Nagyon tarja a távolságot és csak a földet nézi.

Amikor beértem Ririvel, rám se nézett, pedig egy gyors pillantást legalább minden nap kapok tőle. még csak olvasni se olvasott még ma, ami szintén mindennapi szokása.

Mikor leült mellé Nico, egy kisebb mosolyt -talán nevetéssel megszikrázva- ejtett a srác felé, majd mondott még neki valamit. A fiút ott hagyva, Nico visszaül a lányokhoz, bár csak nagyjából egy méterrel megy arrébb. Dylan pedig újra a földet kezdi szuggerálni -a lányok, akik meg élnek-halnak érte, őt nézik visítozva, hogy milyen jól néz ki így- és hirtelen felnéz rám, -a távolból- de csak a szemeivel, a feje még mindig a föld fele néz. Aztán gyorsan el is néz, nehogy rajta kapjam -pedig már felesleges, mert végig őt lestem.

Mikor a szemét újra a földre szegezi, feltápászkodik és elsétál a csendes folyosóra. Valószínűleg mosdóba megy.

Nem láttam mi történik vele, de nem úgy tűnt, mint aki igazán jó kedvében lenne.