Solaria

Otthon te várj rám..

Miranda szemszöge

Elkerekedett szemekkel néztem őket. A fiú is feltápászkodott, majd a sárkánya nyakába kapaszkodva jött közelebb. Nem tudtam, bízhatok-e bennük, ezért előkaptam a kiskésemet és én is megfeszültem.
-Ne gyere közelebb.-Lóbáltam felé a kést, Solaria pedig mérgesen morgott mellettem.-Ki vagy?
-Ne aggódj, barátok vagyunk.-Emelte maga elé védekezően a kezét, majd leintette a fenyegetően morgó éjfúriáját.
-A nevedet mondd!-Kiabáltam rá.
-A nevem Hablaty. Haramadik Hablaty Harákoló Harald.
Éreztem, ahogy a szemeim kikerekedtek. Izmaim ellágyultak, leengedtem a kést, Sol sem vicsorgott már tovább.
-Hablaty?-Eldobtam a kést, majd lassan közeledni kezdtem. Láttam, hogy nem értette, miért csinálom, de az arca felé kezdtem nyúlni.
-Mit..?
-Lehetséges lenne?-Bámultam hatalmas smaragdszínű szemeibe.
-Tudnom kéne, hogy ki..?
-Nem, nem, dehogy is.-Ráztam meg a fejemet.-Hiszen picike baba voltál csak.
-Miről beszélsz?-Hökölt hátra. Elhúzta az arcát a kezemből, majd egy kardot húzott elő, ami egyszeriben csak kigyulladt.-Ki vagy?-Ripakodott rám.
-A nővéred vagyok!-Mosolyogtam rá mint a telihold.
-Nekem.. Nincs nővérem.-Mondta elkomolyodva.
-De van. Én.
-Bizonyítsd!
Nagyon bizalmatlan volt, biztosan volt már dolga sárkányvadászokkal. Azt gondolhatta, hogy ez csak egy csel.
-Február 29-én születtél, most húsz éves vagy. Apádat Termetes Pléhpofának hívják, anyádat Valkának. Anya varrt neked egy kis kitömött sárkányt a születésed előtt, amit ajándékba kaptál mikor megszülettél, de pár hónapos korodban mindig sírtál miatta, mert féltél tőle.-Mondtam, miközben folyamatosan a szemébe bámultam.
Hablaty hitetlenkedve a fejéhez kapott.
-Jó, tegyük fel.. Hogy tényleg a testvérem vagy. Mi a neved?
-Miranda Harald. Ő pedig Solaria.-Mutattam be a sárkánypajtásomat.
-Nahát.-Nézett végig rajta.-Ő Fogatlan.-Mutatott a hímre.
Csendben maradtunk egy kis időre.
-De hol voltál ennyi éven át?
-Anyánkkal, egy szigeten élünk ketten. Vagyis, mi ketten, meg egy nagy rakás sárkány.
-De hát a faluban mindenki úgy tudja, hogy anya meghalt.
-Mert elragadta egy sárkány.-Fejeztem be a mondatát.-Nem, igazából Felhőugró nem akarta bántani őt. Sem engem. Na de.. Apánk mit szólt a kis barátodhoz?-Léptem közelebb Fogatlanhoz, aki megszaglászott. Hamar a bizalmába engedett, simogatni kezdtem.
-Hát.. Először nem igazán értékelte, de aztán nem sokára a falunkban mindenkinek lett saját sárkánya.
Csak sóhajtottam, majd megsimogatatm Fogatlan állát, amit ő egy elégedett morgással díjazott. Csak ekkor realizáltam, hogy mit jelent ez.
-Hablaty.-Néztem fel a kicsike öcsémre.-Nagy bajban vagyunk.

Elmeséltem neki a nemrég történteket, meséltem neki Drákóról, Eretről, mindenről, ami az elmult héten történt velem. Ő csak csendesen hallgatott. Miután befejeztem a mondókámat, láttam, hogy a vikingfiú erősen gondolkodott. Solaria elkezdett féltékenykedni, kitúrta az ölemből Fogatlant, hogy ő bújhasson hozzám. Sosem találkozott még másik éjfúriával, főleg nem hímmel. Vagyis, azóta biztosan nem, hogy fiókakorában megtaláltuk. A két sárkány játékos érdeklődéssel nézte egymást. Már egy ideje gondolkodtunk Hablattyal, mikor azt vettem észre, hogy Fogatlan rávetette magát Solariara és bírkózni kezdtek. Erről eszembe jutott Niklas. A két éjfúria pont olyan volt, mint mi gyerekkorunkban. Ez megmosolyogtatott.
-Ne olyan durván, pajti!-Nevetett egy kicsit zavartan Hablaty, majd visszafordult hozzám.-Nos, úgy gondolom, hogy először is fel fogom keresni Eret fia Eretet. Ha megtudok tőle valamit, akkor hazamegyek és jelentem apánknak. Egyenlőre nem lenne bölcs dolog elmondani neki, hogy anya életben van, mert akkor fejvesztve a keresésére indulna. Aztán ha megjártam otthon, akkor elmegyünk Drákóhoz és meggyőzzük.
-Drákót nem lehet meggyőzni. Ő a legelvetemültebb, leggonoszabb emberek egyike, akit valaha láttam. Sárkányokat gyűjt, hogy velük uralkodhasson. Gyűlöli őket, de kegyetlen módon a rabszolgáivá teszi szegény párákat. Egy ilyen emberre nem hat a józan ész.
-Ha apát sikerült meggyőz-
Solaria és Fogatlan Hablatyra vetették magukat. Két rossz sárkánykölyök!
-Fogatlaaaan!-Kiabált a kis barátjára Habalty.-Tudod, hogy ezt nem lehet kimosni!