Solaria

Hajóskaland

Végül csak kihajóztunk. Björn, Aksel és Eret egy közös kabint kaptak, én pedig Frejával osztoztam az enyémen. Freját már ismertem. Nagyon kedves léleknek tartottam, habár kissé butácska lány.
-Szia Mira!-Üdvözölt hatalmas mosollyal. Mindenkire beceneveket aggatott, ami igazából nem zavart.
-Szia Freja.-Mosolyogtam rá. Éppen a holmimat pakoltam ki.
-Mizujság?-Dobta le magát a másik matracra, majd mielőtt beszélni kezdhettem volna, ismét csivitelni kezdett.-Képzeld, tegnap este a nagyteremben..-Freja rengeteget tudott beszélni, de nem baj, háttérzajnak tökéletesen megfelelt. Egyébként nagyon csinos lány volt. Hosszú, piszkosszőke haja volt, ami a derekáig leért. Kerek kis arca, egészen fehér bőre, világosbarna szemei. Kissé széles dereka. Kerek kis lány volt, de elképesztően gyönyörű. Igazából nagyon irigy voltam a szépségére. Habár nekem nagyon szép vékony derekam volt és lapos hasam, mindig gebének, nyeszlettnek éreztem magam. Ráadásul így nem sok mellel áldottak meg az istenek.-És akkor Takonypóc azt mondta..-Folytatta a csivitelést.-Aztán Björn odament és behúzott egyet neki.-Fejezte be a monológját.

Így telt a délután hátralevő része is.
Beosztottuk egymás között a feladatokat és kelet felé vettük az irányt. Hosszú napok teltek el a tengeren. Gyűlöltem hajózni. Eszembejuttatta Niklast, aki már egészen biztosan nem is emlékezett rám. Nekem azonban kegyetlenül hiányzott. Ráadásul sárkányokkal sokkal elöbb megtehettük volna az utat. Az óceán végtelen horizontja nyugtalanítóan csendes volt. A nap is lassan lebukott a láthatáron, arany és vörös sugarakat festve az égre, mielőtt a sötétség elnyelte volna őket. A hajónk szelíd ringatózása valahogy még inkább élesítette az elszigeteltség érzését. Freja elaludt a matracon, halkan szuszogva. A kabint megtöltötte a csend, csak a tenger moraja hallatszott be az ablakon át. Én pedig csak feküdtem ott, szemem az ablakon keresztül a csillagokat figyelve. Napok teltek el így. Frejával, Aksellel és Björnnel egyre többet beszélgettünk, talán ez volt az egyetlen pozitívum ebben az egész átkozott hajóútban. Eret pedig.. Erettel csak létfontosságú információkat osztottunk meg egymással, mint például "Elfogyott a szárított húz, meg kell állnunk." Sosem próbáltam vele hosszabb beszélgetésbe fanyalodni, úgy éreztem, ő is került, de talán ez így volt rendjén. A csenden kívül csak egy dolgot gyűlöltem, az időjárást. Az éjszakák hűvösek voltak, a nappalok pedig néha túl melegek. 

Úgy döntöttem, hogy hajónaplót fogok vezetni, de aztán sorra csak üres oldalakat hagytam a kis füzetemben.

Hétfő

Kedd
"Ma láttunk egy csapat sárkányt keletre szállni, szerintem jó irányba megyünk."

Szerda

Csütörtök
"Esett az eső. Lehorgonyoztunk egy közeli szigeten, hogy húst vegyünk."

Szóval ez is sikertelen próbálkozásnak bizonyult arra nézve, hogy elfoglaljam magamat. Ma egész nap a térképet tanulmányoztam. Megpróbáltam kideríteni, hogy merre kellene mennünk, hogy elérjük a titkos világot. Erettel egyeztettünk néhány tervet, és úgy döntöttünk, hogy továbbra is kelet felé haladunk. Björn, Aksel és Freja egészen jól összemelegedtek, bár már elötte is ismerték egymást. Én inkább Frejával beszélgettem, de kedveltem egyébként a két férfit is. 
-Képzeld, Mira..-Lépett oda hozzám a lány.-Tegnap este láttam egy csapat rettenetes rémet.
Olyan izgalommal mesélte nekem mind ezt, mintha maga Odin jelent volna meg neki előző este. Aranyosnak találtam a próbálkozásait arra, hogy fellelkesítsen, de oly' fölösleges volt.
-Miranda.-Lépett oda hozzám hírtelen Eret.-Beszélhetnénk?
-Mi van, Eret?-Kérdeztem vissza félvárról, miközben a férfi egy nyugodtabb helyre húzott.