huszonharmadik fejezet

532 32 0
                                    

-Miért nem keresel végre magadnak egy nőt?-kérdezte Charles, Logan-től.

-Azon vagyok-mutatott rám, majd Charles cinikusan nevetni kezdett.

-Akkor mondom máshogy...
-Mi a picsáért nem keresel magadnak egy olyan nőt aki SZABAD?!-emelte ki a lényeges részt.

Logan teljesen lefagyott, majd a bátyám odasétált Sargeant mellé és a kezét a vállára rakta.

-Loane és Charles már együtt vannak-világosította fel.

-Sokan vannak együtt valakivel és közben mással is-mondott ennyit a srác.

-Pierre!-szólította Nina majd a fejét kezdte el csóválni.

Mintha a lány már tudta volna, hogy most valami frappánssal fog előállni a bátyám.

-Jajj Logan...sokmindenről nem tudsz!
-Remélem világosabb, ha azt mondom, hogy Charles megkérte a húgom kezét és nem érdekel mit mondasz, menj el-parancsolt rá.

A srác szótfogadva elment.

-Ez most komoly?-néztem Pierre-re.

-Hát kitudja, lehet megkéri a kezedet-vont vállat, majd Charles-ra néztem aki teljesen piros volt.

-Menthetetlen ez a banda-csavargattam meg a szemeimet.

-Hát Kössz-mormogta Lando, majd otthagytam őket.

Én bementem a kávézóba, mert azt éreztem kell egy kicsit a magány, hogy gondolkozhassak azon, amit a bátyám mondott.

A kávézóban ülök és iszom a kávémat, amikor...

-Szia!-ült le velem szembe hatalmas mosollyal Esteban, a bátyám csapattársa.

Furcsa, hogy ők nem annyira vannak jóban pedig együtt nőtek fel.

-Szia!-sóhajtottam.

-Jól vagy, mert hallottam, hogy mi történt-kérdezett rá.

-Persze, már egyre jobban, Charles és a többiek is segítenek, elterelik a figyelmemet-magyaráztam mosolyogva.

-Mindenki tudja már-jegyzi meg.
-És mindenki aggódott érted

-Ez édes, de nem kell-legyintettem.

-Rég láttalak már, csak ezt az interjú közben nem akartam mondani-felelte.

-Igen, már nem most volt amikor még gyerekek voltunk

-Hát nem, de én megyek mert megölnek-nevetett.
-Elújságolom mindenkinek, hogy jól vagy!-kiabálja még oda.

-Bolond-nevetek magamban.

Én mindigis bírtam Estie-t.

Az emberek a kávézóban lévő tv elé tapadtak, hogy lássák a második szabadedzést.

Én ezt most inkább kihagytam, az asztalnál ültem és olvastam.

Próbáltam kikapcsolni.

De nem ment, mert az járt a fejemben, mi van ha Charles megakarja kérni a kezemet?...

Igent mondanék, de mivan, ha megbánnám és nem azért mert őt nem szeretem, hanem mert velem van a baj...

Nem szeretnék tévedésből hozzá menni valakihez...

Ha hozzá megyek akkor az életem végéig tartson!

-Úristen!-zökkentett ki az emberek kiáltozása.

Leraktam a könyvemet, majd nyugodtan odasétáltam a rengeteg emberhez.

-Mi történt?-kérdeztem egy szemüveges nőtől.

Together or NothingWo Geschichten leben. Entdecke jetzt