Together or Nothing

tizennyolcadik fejezet

Pierre Gasly

Mire számítana az ember, amikor benyit a húga bérelt kis lakosztályába. Hát biztosan nem arra, hogy a legjobb haverommal smárol...

A főnöke meg már tűvé tette érte az egész paddockot, Landot kérdeztem meg, hogy nem-e tudja véletlen, hogy hol mászkál a drága kicsi hugicám. Hát megtaláltam!

-Lando mondta, hogy ketten vagytok, de talán ezt a kis részletet kifelejtette...-szólaltam meg az ajtóban állva, mire mindketten rám néztek.

-Te szemét!-csapta meg a húgom Charles mellkasát.
-Vagy 4-5 fejjel magasabb vagy nálam és nem vetted őt észre-nyavajgott.

-Én téged néztelek-felelte Charles Loane-t bámulva.

-Ohh Jézusom...-kaptam a számhoz.

-Gondolom már keresnek-mondta Loane.

-Eltaláltad!-bólogattam sokkosan, majd a húgom kiviharzott mellettem.

-Ez meg mi volt?-mentem oda Charleshoz már vigyorogva.

-Majd megérted-vigyorgott majd ő is ott hagyott.

Na remek. Mind itt hagynak. Nem is lenne baj, nade válaszok nélkül...

Bezártam a szoba ajtaját, majd a paddockba siettem.

Ha eddig nem lett volna elég világos számomra, hogy Nina Landoba van belezúgva ezután már teljesen az, de el kell fogadjam! És nekem is megkéne találjam az igazit és nem Nina Roux-ot és Lando Norris-t kéne bámuljam, ahogyan egymást falják.

-Úristen! Elnézést!-menetem neki egy lánynak.

-Semmi gond!-fordult felém hatalmas mosollyal. Lehet most vagyok szerelmes?

-Pierre Gasly-nyújtottam a kezemet.

-Igen, ismerlek!
-Francisca Gomes, de mindenki csak Kika-nak hív-felelte.

Na azt hiszem ilyen hülyén még nem néztem ki. Csak bámulok egy valójában vadidegen lányt, de talán ez lenne az elsőlátás szerelem?

-Minden Okés?-kérdi.

-Nagyon szép vagy!-szökött ki a számon.
-Ohhm vagyiiis, nem láttál véletlenül egy vöröshajú lányt erre felé?-zavarodtam össze és éreztem, hogy tiszta vörös az arcom.

-Hát láttam, Charles Leclerc-el ment el itt-mutogatta, majd zavaromban semmit sem szóltam csak elindultam.

-Most komolyan itt hagysz?-kérdi mire vissza fordulok.

Gondolkoztam még egy darabig, bár csak azon, hogy elhívjam-e egy kávéra vagy sem, de akkor is gondolkoztam.

-Jössz velem?-préseltem ki magamból a kérdést a lány pedig gondolkozás nélkül elindult velem.

-Egyébként ti pilóták viszonylag közvetlenek vagytok a rajongókkal-jegyezte meg.

-Te rajongó lennél? Ki a kedvenced?-kérdeztem.

-Sosem volt kedvencem, a forma-1-et szerettem, eddig-mosolygott rám.

-Eddig?

-Igen! Te vagy mától a kedvenc pilótám!-jelentette ki.

-Ez hízelgő!

-Igen, az is az volt amikor azt mondtad szép vagyok!-hozott azonnal zavarba, majd épp a Ferrari épületéhez értünk.

-Erről most inkább ne beszéljünk-kuncogtam.
-Ide jövünk, amúgy-mutattam az épületre.

-A Ferrarihoz?-értetlenkedik.