A szobában az ágyon ülve csodáltam a kicsikori képünket Charles-ral és közben azon töprengtem, hogy milyen édes már ez az egész.
-Bejöhetek?-kopogott Char.
-Persze!-feleltem és már be is jött.
-Minden rendben?-ült le mellém.
-Persze, csak gondolkozom-néztem a képre.
-Akkor nem csak az én kedvenc képem-hajtotta rám a fejét.
-Imádom ezt a képet-borzoltam össze a haját. Ezt régen sem szerette, de én különösen imádom szétbarmolni a haját.
-Ane! Régen is-vágtam bele.
-Tudom, hogy utálod-nevetek-, de én pont ezért szeretem!
Nevettem magamban egy darabig, majd Charles kihasználta, hogy nem annyira figyelek és csikizni kezdett. Persze ne kezdj ki olyannal, aki ismer, aki tudja minden titkokat, aki nyomozott utánad, akivel felnőttél, mert tudja a gyengepontod és vissza kapod tőle!
-Charles!-kiáltottam fel hangosan, mire befogta a számat és mélyen a szemembe nézett, majd elnevette magát és rám borult.
Mintha belennénk drogozva. Csak nevetünk, mint két idióta.
-Mit csináltok?-rontott be a bátyám.
-Semmit-nevettem.
-De egyébként, akkor is ugyanígy berontasz, ha épp a kedves barátod magáévá tesz?-húztam fel a szemöldökömet, mire Pierre elpirult.
-Milyen szókimondó lett valaki-tette csípőre a kezét.
-A te húgod és mégis én ismerem jobban?-kérdi Charles.
-Én tudtam, hogy szókimondó!
-Hát képzeld tényleg te ismered jobban, mert hála istennek nem tőlem lesz a gyerek.
-Még jó-kerekedtek ki a szemeim.
-Akkor hagylak titeket-csóválta a fejét Pierre.
Egy szemcsavargatást követően kikeltem az ágyból, majd a ruhászsekrényt vettem szemügyre.
-Tudod, a bátyád csak félt-szólalt meg mögöttem a srác.
-6 év van köztünk!
-Ha lenne húgom én is félteném
-Tudom, csak tudod milyen vagyok...
-Azt mondom nincs szükségem támaszra, segítségre és közben pedig pont erre van a legnagyobb szükségem
-Illetve a védelemre!-tette hozzá.
-Hát azt pont nem én felejtettem el-mosolyodtam el.
Charles egy kisebbet kuncogott a dolgon, majd néma csendben ült az ágyon.
-Tudod mire gondoltam?
-Mire?-rántottam ki egy ruhát a szekrényből.
-Monacoban vagyunk! Anyu itt lakik-kezdett bele, de azonnal kitaláltam mit szeretne.
-Most azt szeretnéd, hogy találkoztak vele?-vigyorogtam.
-De még mennyire!-pattant fel.
-Akkor jó lesz az a ruha amit ott tartogatsz, csak induljunk!
-Vajon hogy fogok kinézni terhes hassal?-néztem magamat a tükörben.
-Ugyanilyen gyönyörű leszel mint most!
-És mi lesz, ha már nem leszek fiatal és szép?
-Akkor ki szeretsz belőlem?-aggodalmaskodtam a jövőn.
-Ane-nevetett fel Char-ha te nem leszel szép, akkor én sem leszek jóképű!
-Te mindig jóképű leszel!-pirítottam rá, mire azonnal leesett, hogy mire céloz.
Hát nem aranyos?
-Csak rettegek attól, hogy egyszer már nem lesz olyan, hogy mi
-Mert mik lennénk ugyan?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Idegenek emlékekkel-sóhajtottam.
-Loane! Most nagyon figyelj rám!-fogta meg a vállaimat és mélyen a szemeimbe nézett.
-Együtt vagy sehogy!
-Együtt vagy sehogy...-mosolyodtam el.
-Folytassam?-sandítottam rá.
-Hogy?
-Mi csomagban jövünk!-vigyorogtam.
-Tényleg! Hírtelen le sem esett, hogy honna ilyen ismerős ez-csapott a homlokára.
Ekkor pont valaki csengetett az ajtón.
-Vársz valakit?-kérdeztem.
-Nem-csóválta a fejét.
Lementünk a lépcsőn, majd Charles ajtót nyitott.
Ha valami, na ez mindent elrontott...
Ig & Tiktok: rebs_writer
أنت تقرأ
Together or Nothing
عاطفيةLoane Gasly, Pierre Gasly huga. A lány picurka kora óta ismeri és szereti, szerette a monacoi Charles Leclerc-t, de sosem merte be vallani neki. Talán végre bevallja? És a mindent túl reagáló bátyj mit fog szólni?
