⋆✧𝒯𝒽𝑒 𝑀𝒶𝓃 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒶 𝐻𝑒𝒶𝓇𝓉 𝑜𝒻 𝐼𝒸𝑒✧⋆

༒04༒

– MinHee – suttogta JungKook nagyot nyelve ugyanis kiszáradt a torka, miközben igyekezett visszatartani könnyeit, de azok pár másodperc után megadták magukat és lassan végigcsorogtak orcáin. AZ a gyilkos pillantás, ami nem vár másra mintsem bosszúra egy pillanat alatt elszállt, egy egészen szerelmes tekintett vette át. Az a gyengéd tekintett megállapodott a szíve választottja alakján, s legszívesebben odasietett volna hozzá, hogy karjaiba vonja, azonban egy tapodtat sem tudott mozdulni.

– Te...? – motyogta MinHee zavartan, arra a személyre aki csak bámulta őt szüntelenül. – Ki ő? Mi történik? – érdeklődik a mellette lévő lányra pillantva, ki csakugyan félelemmel nézz az idegen férfira. Legalábbis számára az mivel nem ismeri fel.

– Miért nem ölelsz meg kedvesem? – suttogja JungKook szerelme szemeibe pillantva, de ő csak mozdulatlanul áll egy helyben. Olyan volt mintha most látná először, ami zavarta JungKookot és nem értette az egészet. Miért nem örül neki? Mi történt?

– Szállj be a kocsiba. Gyorsan – az utolsó szót hangosan ejtette ki ami kissé megijesztette a másikat, de eleget téve kérésének, amilyen gyorsan csak tudott beszállt a járműbe. Gyorsan ő is beszállt majd pár próbálkozás után végre sikerült betennie a kulcsot és elindítani az autót. Nem is gondolkodott csak gyorsan elhajtott onnét visszapillantva a tükörbe, de JungKook továbbra is egy helyben állt. Biztosan nem fogta fel a dolgokat, ami nekik nagyon is jó volt, hiszen volt ideje elmenni. Az egész teste remegett TaeRinek. Úgy érezte szíve kiszakad mellkasából. JungKook ott volt. Megtalálta, tudja, hogy MinHee életben van, ami nagy veszélyt jelent számukra. És ami a legfélelmetesebb, hogy jelen pillanatban DaeJung nincs ott, neki kell cselekednie egyedül.

– Mi történt TaeRi? Ki az a férfi? – fordult felé MinHee. Ezzel elszakítva tekintetét a visszapillantó tükörről.

– A bátyádhoz kell mennünk. Minél előbb, mert nem vagyunk biztonságban – emeli fel hangját ami tele van félelemmel, miközben próbál megnyugodni ugyanis kezei remegnek.

– De mi folyik itt TaeRi? Kérlek, nem értek semmit – nézz rá kétségbeesetten mire a másik csupán nagyot nyel egy hatalmas levegőt véve.

– Jól figyelj MinHee – igyekszik lenyugtatni magát és amennyire a helyzet engedi nyugodtan beszélni, nehogy a kelleténél is jobban felizgassa magát. Bár lehet már túl késő – Bármi történik, ne higgy annak a férfinak, rendben? Ne hallgass rá, bármit is akar mondani az hazugság. Felfogtad MinHee? – bármennyire igyekezett higgadt lenni a végére egyszerűen képtelen volt, így kissé felemelte a hangját.

– Tessék? – nem értette az egész helyzetet, de abban biztos volt, valami nagyon nem jó ha így reagál TaeRi. Rátaposott a gázra majd felment az autópályára, mindvégig a visszapillantón tartva tekintetét. MinHee megijedt a hirtelen sebességtől, azonban nem volt ideje megnézni mennyire mennek, ugyanis észrevett pár autót akik követni kezdték őket.

– Nem lesz semmi baj. Téged nem fognak bántani bármi is történjék – pillantott rá majd idegesen megütötte a kormányt. – Francba. Mihez kezdjek? Nem tudom lerázni őket. – gondolkodott pár másodpercig aztán tekintettét rávezette az ijedt kismamára – Figyelj MinHee, tudom mennyire ijesztő az egész, de neked nem esik bántódásod – mosolyodott el, azt gondolva talán kissé megnyugszik a másik – De meg kell tenned valamit, képes vagy rá? – nem szólt semmit csupán válaszként bólintott majd tovább folytatta – Hívd fel a bátyád. Ne mondj neki semmit csak hívd fel – mondja gyorsan neki felnyögve, mivel olyan tehetetlennek érzi magát. MinHee amilyen gyorsan csak tudd ilyen helyzetben cselekedik is, elővéve mobilját majd tárcsázza is az említett személyt. Azonban nem tudja, felvette e vagy sem, mivel TaeRi egy hirtelen mozdulattal teljesen hátra engedi a széket így úgymond lefekszik, mert a következő pillanatban egy hatalmasat fékez. A volán mögött üllő beüti a fejét, míg a kismama csupán nagyon megijed.

– Nem lesz semmi baj, ne aggódj – nyögi ki nagy nehezen megfogva a fiatalabb kezét, fejét a kormánynak támasztva. – Ne feledd, ne higgy neki bármit mond – suttogta alig halhatóan, a következő pillanatban pedig már ki is rángatta valaki a járműből.

JungKook ez idő alatt ki szállt kocsijából odasietve ahol szerelme volt. TaeRi eszméletlenül legjobb barátja egyik embere karjaiba esett, míg MinHee próbált menekülni, mire az őt tartó férfi rángatni kezdte. JungKook ezt nem hagyhatta így elővéve fegyverét lábon lőtte a férfit.

– Mondtam, hogy ne bánj így vele – kiáltotta el magát, amire MinHee felfigyelt. Rémülten húzódott arrébb mire JungKook közelebb lépett hozzá, óvatosan megérintve arcát. Majdhogynem elájult a finom, puha bőrt érezve. Nem akart hinni szemének. Életben van. Nem esett baja. Nem veszítette el. De a boldogságát tönkre tette valami amit észrevett a lány ujjain. Egy ékszer volt, pontosabban gyűrű, igazán szép darab de feldühítette. Nem szólt semmit, csak megfordult ajkait összepréselve a kocsihoz indulva, intve az egyik férfinak, hogy vigyék MinHeet.

Fogalma sem volt mi ez, de ki fogja deríteni, és most, hogy TaeRi a kezei alatt van, könnyebb dolga lesz.