Prológus

54 5 0
                                    


Eh'ron erdejében azon a reggelen valami furcsa történt: a pirkadat nem úgy indult, mint általában szokott. Gaarth korán kelt aznap reggel, hogy az előző napon kitett csapdáit ellenőrizze még azelőtt, hogy a nap első sugarai előbukkanjanak. Az eső egész este szitált, A nedves talaj és az állandó csúszkálás miatt Gaarth kezdett frusztrálódni: bár életének része volt az erdőben való vadászat, mostanra úgy érezte, hogy szinte már gyűlöli az egészet. Csizmájára egyre jobban gyűlt a sár és érezte, ha nem lenne rajta kecskebőr zoknija mostanra jobb lábfeje teljesen átázott volna. Régi lyukas csizmája volt ugyan, ezt ő is jól tudta, de a kisebb vadak eladásából örült, ha jut a mindennapi betevőre. Sokan azt hinnék, hogy egy vadász mindig jóllakott és nem kell aggódnia, de az ember nem élhet csak húson. Emellett már akkor szerencsésnek érezte magát, ha hetente pár nyulat sikerült fognia. Kis zsákmány kis bevétel, de a semminél az is több. Talán, ha beljebb merészkedne találhatna nagyobb vadat, vadkant vagy még annál is nagyobbat, de ez csupán hiú ábránd. Rajta kívül nem sokan merészkednek be az erdőbe mely a hegy lába alatt fekszik.

Az erdő déli szélétől alig néhány kilométerre feküdt Horam faluja, Gaarth otthona a falu és az erdő között volt. Horam falvából vitt út az erdő nyugati végén lévő Grhel falvába és a keleti oldalhoz közel eső Trill városába. Habár Trill és Ghrel között volt közvetlen út, mely keresztül szelte Eh'ron erdejét, mégsem használta senki legalább egy emberöltő óta, pedig a hegyről lefolyó kis patak és a tó amiben végződik na meg az azt körül ölelő tisztás elég kellemes, mondhatni szép látványt nyújt. Eh'ron erdeje veszélyes és titokzatos hely, ahol sötét lények fészkelnek. Tanyát vertek az erdőben és a hegyen egyaránt, és rengeteg szekér, fogat, ember és állat esett áldozatul nekik. Az erdőben tanyázó sötét lényeket már többször is megpróbálták kiűzni az emberek. A kalandorok, vadászok és még a király emberei is megpróbálták megfékezni a teremtményeket, de mindig kudarcot vallottak. Az erdő rejtelmes lakói még a legkeményebb harcosokat is legyőztél. Az emberek egyre inkább kerülni kezdték az utakat, és habár napokkal is hosszabb az út, annak aki Trill és Ghrel között szeretne utazni, előbb Horam falva felé kell vennie az irányt.

Gaarth kezében egy az előző éjjel kitett csapdát vizsgált. Az apró állatok elfogására használt eszköz egyik oldala törött volt. Mivel a nyomok arra utaltak, hogy kívülről tört befele tudta, hogy az ő zsákmánya valami másnak lett a vacsorája. Ránézésre még kora este történhetett a dolog, hiszen egy kevéske vérnek volt ideje megalvadni mielőtt az eső szitálni kezdett volna. Az eszköz tetején volt egy kis vaskarika, amit ő az övéről lógó láncok egyikére felakasztott. Maradt még négy üres lánc és a hozzájuk tartozó négy hasonló csapda. Csak remélte, hogy a zsákmány elorzója már messze járt, mert ha nem... bele se mert gondolni mi történik akkor. Közel egy egész kilométerre volt a kunyhójától. Az első néhány száz méteren nem szokott csapdát állítani és utána is csak néhány száz méterenként tesz le, folyton remélve, hogy sikerül élő példányt fognia. Mindig a legtávolabbi csapdával kezdi így egyre közelebb lehet otthonához és egyre kisebb a kísértés, hogy beljebb merészkedjen, de ez a hajnal más volt. Ahogy indult vissza fele, friss Elaphodus nyomokat talált, mely több mint szerencsés fordulat. Az Elaphodus egy kis méretű őzféle, amelynek húsa és bőre nagyon értékes a vadászok számára. Ha Gaarth-nak sikerülne leterítenie az Elaphodust és haza vinnie, az nemcsak aznap esti vacsorát jelentené számára, hanem legalább tíz ezüstöt is, amit Trill város ura fizetne érte. Végre nemcsak új csizmát vehetne, de kunyhója ablakául szolgáló deszkákat is rendes üvegre cserélhetné. Ránézett az oldalán lógó törött csapdára és mérlegelni kezdett. A nap már félig kibújt, a szemerkélő eső elmossa a szagát. Nem várt szerencse, de vajon megéri-e a kockázatot? Végül engedett a kísértésnek.

Árny Nélküli LovagWhere stories live. Discover now