Árny Nélküli Lovag

8. Fejezet

Éjszakai küzdelmek

Bah'liah gyors, mégis kimért léptekkel haladt a szobája felé, de belül valami vibráló izgalom kavargott. Szinte soha nem tapasztalt idegességet, és ez az érzés most belülről feszítette. Az érintetlen falak, a folyosó hideg csendje, mind mintha figyelte volna, ahogy halad. Tudta, hogy Eh'ron játékot űz vele, de vajon a démon meddig megy el? Az ezüst karperecek, amelyek a csuklóját ölelték, hidegen és kegyetlenül zárták el tőle az erejét. Ez a tehetetlenség félelembe hajszolta, ami szinte idegen volt számára – egy érzelem, amit régóta eltemetett magában.
A gondolat, hogy Eh'ron talán nem fogja levenni róla a béklyókat, még inkább mélyebbre nyomta ezt a fojtogató érzést. A démon képes lenne bármikor megfosztani tőle a hatalmát, játszani vele, akár egy eszközzel. Ez a tudat élesen hasított belé, mint egy pengével vágott seb, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. Utálta, gyűlölte a gondolatot, hogy függ Eh'rontól, és hogy lehet, esélytelen lesz a harcban, ha megfosztják a képességeitől. De tudta, hogy valahogy rá kell vennie a démont, hogy levegye a bilincseket, bármi áron.
Ahogy a szobájába lépett, a jól ismert helyiség üresnek tűnt. Ahogy hagyta mikor távozott mind a helyén volt, de most minden sötétebb árnyalatot öltött, mintha maga a szoba is megérzett volna valamit az ő bizonytalanságából. Bah'liah a kis tükrös asztalhoz lépett, és szembenézett saját tükörképével. A tenger zöld szemeiben szokatlan, mélyebb árnyalat jelent meg, amelyet talán csak ő vett észre. Lassan végigsimított az arca alatt húzódó karmolás-szerű jegyre, majd vissza emlékezett azokra a hosszú, fájdalmas évekre a barlang mélyén, ahol Thet'issa szisztematikusan összetörte őt – újra és újra. A boszorkány nemcsak a testét, de a lelkét is próbára tette, minden egyes vereséggel közelebb hozva a határhoz, ahol már nem marad más, csak a nyers túlélés ösztöne.
A barlang falai szinte körbe zárták Bah'liah-t, aki keservesen zihált, ahogy próbált talpon maradni. A levegő hideg volt, ám a teste forrongott a haragtól. Támadott, ahogy mindig is tette – erőszakosan, kegyetlenül, hirtelen. A jégcsapok, amiket idézett, élesek voltak és halálosak, de az előrelátás hiánya miatt védtelen maradt minden támadás után.
Thet'issa nem mutatott kíméletet. Amint Bah'liah lendületet vett, a boszorkány villámokat idézett, amelyek átszúrták a testét. A fájdalom élesen hasított belé, ahogy a villám elérte a jobb karját, és a következő pillanatban Bah'liah térdre zuhant, amikor látta, hogy a keze már nincs meg. A jobb karja csontig égett, ahogy a villámok tovább dolgoztak, amíg csak egy csonk maradt. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy egy pillanatra minden elsötétült előtte.
– Gyenge – mondta Thet'issa gúnyosan, majd közelebb lépett. – A támadásodra fókuszálsz, de a védelem semmi. Így sosem fogsz győzni.
Bah'liah remegve nézett fel a boszorkányra, a düh és a fájdalom keveréke tombolt benne. Minden egyes lélegzetvétel kínt okozott, a teste remegett a sokktól. Mégis megpróbált felállni, de Thet'issa egy laza mozdulattal belelökte őt a barlang közepén lévő tóba. Bah'liah szinte azonnal a jeges vízbe zuhant, amely elnyelte a testét.
A tó vize azonban nem volt egyszerűen csak hideg. A kristályok, amik a barlang mennyezetéről lógtak, varázserővel töltötték meg a vizet. Bah'liah érezte, ahogy a jéghideg víz behatolt a sebébe, és a kín újra fellángolt, ahogy a csonkja lassan újra formálódott. Az elvesztett végtagja, amelyet a villámok martak le róla, most visszanőtt, de a folyamat lassú és gyötrelmes volt. Minden egyes csontdarab, ín és izom újra helyreállt, de az a fájdalom, amely ezzel járt, mintha szándékosan akart volna összetörni őt.
Mire kievickélt a tóból, a jobb karja újra teljes volt, de Bah'liah arca sápadt volt, a fájdalomtól izzadságban úszott. Minden mozdulat nehézkes és lassú volt, mintha a teste megtagadta volna az engedelmességet. Felemelte a kezét, hogy megvizsgálja a frissen visszanőtt végtagot, de érezte, hogy még mindig nem tud teljesen uralkodni felette.
– A fájdalom megtanít arra, amit az erő nem – szólt Thet'issa ridegen. – Addig fogod ezt újra meg újra átélni, amíg meg nem tanulod, hogy a védekezés éppen olyan fontos, mint a támadás.
Bah'liah szemei előtt minden egyes vereség egyre élesebben égett bele az emlékezetébe. A csaták, amelyek eleinte dühöt és haragot váltottak ki belőle, most mély kétségbeeséssel töltötték el. A fájdalom, amelyet átélt, minden alkalommal megpróbálta elfojtani a tüzet benne, de valahol mélyen tudta, hogy ez az egyetlen útja a túléléshez.
A tükör előtt ülve Bah'liah arcán fájdalom árnyéka suhant át, miközben emlékezett. Thet'issa módszerei brutálisak voltak, de mostanra megértette, hogy ez a fajta kegyetlenség képezte a magját annak az erőnek, ami most benne forrongott. Nem volt más választása akkor, és most sem lesz más. Eh'ronnal való küzdelme előtt mindezt fel kellett használnia, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat.
Most már tudta, hogy nemcsak a támadás ereje számít. Thet'issa megtanította neki, hogy a védelem nem gyengeség, hanem túlélés.
Elfordította tekintetét és egy fekete selyembe csomagolt dobozt látott az ágyán. A tetején vörös viaszpecséttel zárt üzenet volt, rajta „Sok sikert az estéhez."
Bah'liah felvonta a szemöldökét, és egy pillanatig habozott, mielőtt kibontotta a dobozt. Ahogy kihúzta a fedelét, egy látványos, ám nyilvánvalóan Eh'ron ízlését tükröző ruhát pillantott meg. A fekete selyem anyag puha volt, szinte élettelenül omlott össze a dobozban, de az ezüst díszítések túlságosan hivalkodóak és bonyolultak voltak, mintha a démon szándékosan akarta volna felhívni Bah'liah figyelmét arra, hogy mennyire szereti az extravaganciát.
A ruha hosszú szoknyája szinte súlytalannak tűnt, de Bah'liah már látta, hogy túl hosszú és kirívó lesz a csatához. A deréknál túldíszített ezüst öv volt, ami biztosította, hogy minden lépésnél csillogjon és zörögjön. A felső rész csábítóan mély dekoltázzsal, szintén ezüstös díszítéssel domborította ki Bah'liah testét, mintha egy mulatságra készült volna, nem pedig harcra.
Bah'liah megforgatta a szemét és felkiáltott a plafonnak. „Te most szórakozol velem?" A ruha szinte kényszerítette volna arra, hogy egy bábként mozogjon, amit Eh'ron mozgat a szálak segítségével.
Határozott, mégis sötét elszántsággal kezdett hozzá az átalakításhoz. Bah'liah megvetően méregette a szoknya túlzó, akadályozó anyagát, majd egy erőteljes, kíméletlen mozdulattal letépte. A selyem halk reccsenéssel vált el, mintha engedelmeskedett volna a kezei között. A leszakított anyagot hűvös nyugalommal a hajához kötötte, miközben a tükörben figyelte magát. Szemeiben egy veszélyes fény villant, ahogy végigmérte új alakját.
Az ezüst öv, ami eddig díszként csillogott, szintén a padlóra hullott, miután Bah'liah könyörtelenül letépte. Egy egyszerűbb, praktikusabb szalaggal helyettesítette, ami nem vonta el a figyelmet a lényeges dolgokról – harc és túlélés. Ahogy befejezte az átalakítást, az új ruha már nem pusztán egy viselet volt: inkább tükrözte Bah'liah sötét elszántságát, halálos eleganciáját. Minden részletében ott rejtőzött a baljós erő, amely várta, hogy az este eljöjjön, és Bah'liah kíméletlen hatalmával vegye át az irányítást.
Készen állt.