Árny Nélküli Lovag

6. Fejezet

Dél

 Egy halvány mosoly ült Sanguisar arcán amikor távozott a szobából. Ezúttal minden gond nélkül el tudta végre hagyni a folyosót. Úgy érezte rengeteg hasznos információhoz jutott. Dolgozó szobájába érve úgy érezte, hogy egy alapos vizsgálás segíthet megérteni a grafit szürke anyag titkát. A dolgozószoba mélyén, ahol a sötét misztikum és a letisztult elegancia találkozik, Sanguisar szentélye rejlik. A helyiséget vastag, fekete bársonyfüggönyök borítják, amelyek csak kevés természetes fényt engednek be, még délidőben is, így a szoba állandó félhomályban úszik. Az ablakokon át beszűrődő gyér fény szinte alig érinti a szoba belsejét, inkább sejtelmes árnyékokat vet a falakra és a bútorokra. A szoba közepén egy masszív, ébenfa íróasztal áll, amelyen számtalan régi könyv és tekercs sorakozik, mindegyikük ősi titkokat és elfeledett mágiákat rejt. Az asztal egyik sarkában egy finoman megmunkált, antik bronzlámpa világít, amelynek halvány, kékes lángja szinte kísérteties fényt áraszt. A falakon régi térképek, alkimista képletek és különféle mágiával kapcsolatos rajzok lógnak, mindegyik gondosan bekeretezve sötét, faragott keretekbe. Az egyik sarokban egy magas, üvegezett szekrény áll, amelyben különféle mágikus tárgyak és relikviák sorakoznak. A szekrény polcain kopott, bőrkötésű könyvek, kristályok és furcsa, szokatlan anyagokból készült páncél darabok találhatók. A padló hideg, sötét márványból készült, amelyen különféle minták és szimbólumok futnak végig, mintha egy ősi rituálé részét képeznék. Az egyik fal mellett egy nagy, fekete bársonykanapé helyezkedik el, amely tökéletes hely a meditációra és elmélkedésre. A kanapé mögötti falon egy hatalmas, sötét, tükörszerű felület található, amelyen időnként furcsa, homályos alakok tűnnek fel, mintha maga az árnyékvilág lenne összekötve a szobával. A levegőt egy állandó, enyhe füstölő illata tölti meg, amely keveredik a régi könyvek és a bőr illatával. A szoba egyik sarkában egy kisebb asztalka található, amelyen különféle páncéldarabok sorakoznak, mindegyikük különleges és egyedi, mintha egy másik világból származnának. Sanguisar itt szokta tanulmányozni ezeket a darabokat, keresve a titkokat és a mágia nyomait, amelyek rejtőznek bennük.

Sanguisar kezébe vette az egyik grafit szürke mellvértet. Most, hogy már tudta nem csak közvetlen nyeli el a mágiát kíváncsi volt milyen távolságból kezdi elnyelni azt. A szoba csendjét csak az ő halk, koncentrált mormogása törte meg, ahogy feljegyzéseket készített egy kopott, bőrkötésű könyvbe. „Körülbelül egy arasznyi. Úgy néz ki elemenként lehet némi eltérés." A délidő gyenge fénye átszűrődött a vastag függönyökön, és furcsa, táncoló árnyékokat vetett a szoba sötét falaira. Sanguisar felnézett az asztaláról, és pillantása találkozott a távoli, homályos tükörrel, amely mintha visszanézett volna rá. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha valami megmozdult volna a tükör mélyén, de Sanguisar figyelmen kívül hagyta, és visszatért a munkájához. Figyelmesen jegyzetelt minden apró részletet, amit a páncél viselkedéséről megtudott. Ahogy egy jégvarázslattal kísérletezett, látta, hogy a páncél 20 centiméterről nyelte el a varázslatot, és a jégtömböt kissé eltérítette, mielőtt az teljesen eltűnt volna. Minden varázslat más-más módon hatott a páncélra. A föld alapú varázslatok, mint a kő vagy a homok, közelebb jutottak. Az anyag töménysége miatt a páncél nem csak elnyelte, hanem taszította is ezeket a varázslatokat, a varázslat a beérkezés szögétől függően akár vissza is verhette a támadást. Ezzel szemben a villám vagy a tűz varázslatok esetében a páncél nagyobb távolságból, akár 30 centiméterről is hatékonyan működött. Ezeket a varázslatokat egyszerűen magába szívta, mintha az anyagtalan energia a páncél anyagával egybeolvadt volna. A varázslatok teljesen eltűntek, mielőtt még komoly kárt tehettek volna.

– Bármi érdekes? – Kérdezett egy vidám hang. Sanguisar nem reagált.

– Naaa ne csináld már. – Kúszott fel a háta mögött Eh'ron miközben ujjbegyeivel végig kopogtatta az elf hátát és át lesett a válla fölött a páncélra.