A gimis történetünk

Az első dráma

– Jól vagy?? Minden oké??? – kérdezte aggódva Nick, amikor én épphogy vissza tértem a valóságba.

– P.. persze. – válaszoltam. – Csak még kicsit szédülök. De semmi baj.

– Ez biztos??

– Igen. – mondtam bólogatva, de látszólag nem nagyon hitte el.

– Előbb még jó hogy nem lezuhantál a lépcső tetejéről, most meg jól vagy??

– Ja. Elég ügyetlen vagyok. – mondtam, és felnevettem.

– Hát oké, te tudod Hófehérke. – erre a mondatára felkaptam a fejem.

– Hófehérke?? – kérdeztem vissza, hogy biztosan jól hallottam e.

– Igen, mivel White vagy. – mondta, mire én ilyen "ó tényleg!" arckifejezéssel válaszoltam.

Már épp mondott volna valamit, amikor megszólalt a csengő éles hangja.

– Nick, becsöngettek!! – szóltam ijedten az előttem álló fiúhoz.

– Igen. És? – kérdezett vissza.

– Még nem vagyunk az osztályban! – amikor ezt mondtam, Nick felnevetett. Én csak megforgattam a szemeimet, és indultam az osztályunk felé. Vagyis indultam volna az osztályunk felé, de nem tudtam az hol van, és hogy melyik teremben leszünk matekon. Nick egyből levágta miért is álltam meg.

– Na gyere Hófehérke, erre van az osztály! – intett egyet, mire én mint egy kisegér a sajt után, úgy szaladtam oda.

– Lehetne... gyorsabban?? – kérdeztem kissé feszülten.

– Nyugi, egy kis késés nem nagy dolog. – mondta teljesen nyugodtan, amitől én még feszültebb lettem.

– Én még soha nem késtem óráról!

– Hát akkor gratulálok, megvolt az első! – kacsintott rám, de én csak unottan megforgattam a szemeimet.

Szerencsére egész hamar elértünk a teremhez, de féltem bemenni. Ezt úgy tűnik Nick is észre vette, ugyanis megfogta a vállam, hogy megnyugodjak, ami úgy tűnik sikerült is, majd benyitott.

– Hol jártatok? – kérdezte kissé feszülten a tanár úr.

– Hát tudja Mr. Gilbert, Bella még új, és meg mutattam neki a sulit, csak hát elhúzódott.

– Rendben Nicholas, ülj le! Bella, ugye? – kérdezte mire bólintottam. – Nos te még maradj itt, és tartunk egy gyors bemutatkozást. – mondta, mire bólintottam ismét. – Mondj magadról pár dolgot!

– Bella White vagyok, innen New York-ból. Szeretem a művészetet, és a könyveket.

– Rendben Bella, leülhetsz! A többiekkel majd megismerkedsz szünetben! – erre én bólintottam, és leültem az egyetlen üres helyre. Itt nem olyan mint az előző sulimban. Itt egyes padok vannak, és most először ülök hátul. Jó, ez csak a harmadik pad, de négy pad van mind a három sorban.

– A házi feladat a tankönyvben lesz, mégpedig a .... – kezdett bele John Gilbert. – 35/4,5 és 6. – fejezte be mondatát, amikor kicsengettek, és mindenki indult ki a teremből. Én szokásomhoz híven bent maradtam, és nyugodtan elpakoltam.

Már a tanár is kiment, ezért egyedül maradtam az üres teremben. Amikor végeztem a pakolással elindultam én is, de amikor az ajtóba értem valaki elém állt. Egy kicsit felnézek, és már tisztán látom ki is áll előttem.
Megpróbáltam oldalt átjutni, de követte a mozdulatom. Még egyszer megpróbáltam, de megint elém állt.