Ez a történet Bella White-ról szól, aki egy 16 éves lány. Az első gimnáziumában mindig is kirekesztve érezte magát, de ez a másik gimiben megváltozott. Ezek a változások nagyon felforgatták Bella életét. Vajon sikerül neki ezekkel a felfordulásokkal...
Reggel az ébresztőm hangjára keltem, ami jelezte: az új gimi első napja. Mások ezt a napot egy új esélynek, lehetőségnek tekintik, de én kicsit sem várom. Már az előző sulimban is folyton ki voltam rekesztve, de meg is értem. Egy uncsi könyvmoly vagyok, és még olvasó szemüvegem is van. Az iskolán kívüli tevékenységekben sem vettem nagyok részt. Igaz, tudok fuvolázni, de soha nem volt bátorságom belépni az iskolai zenekarba. Imádom a zenét, a táncot, a festést, és természetesen a könyveket. Összefoglalva imádom a művészetet. Gondolatmenetemet anya kedves, mégis feszült hangja zavarta meg.
- Bella, kész vagy már??
- Egy pillanat! - kiabáltam vissza a földszintre, de amint ezt kimondtam hármat kopogtak az ajtón, és anyám jött be rajta.
- Azt ne mond hogy ebben akarsz menni az új gimi első napján! - mondta miután végignézett rajtam és a ruhámon.
- Mi a baj vele?? - erre csak egy "most komolyan kérded?" pillantást kaptam válaszul.
- Na kiválasztok én neked valamit! - azzal a lendülettel kinyitotta a ruhás szekrényemet, és már el is kezdett kutatni.
- Anya, nem kell!
- Kislányom, annyi szép ruhád van! Miért ezt veszed fel? - mutatott végig az öltözékemen:
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Jó, öltözhetnék szebben is, de túl szégyenlős vagyok! Anya sok szép ruhát vett nekem, de én egyiket sem hordtam. Nem szerettem kirívó lenni. Most viszont jön az új suli, és anyámat ismerve nem engedi hogy így járjak el. Az előző gimiben még elnézte az öltözékemet, de ő ezt a suli váltást egy új esélynek látja. Róla csak annyit mondanék hogy modellkedett, mostanra divattervező lett. A húgom mindig is könnyen beilleszkedett. Ő két évvel fiatalabb nálam, de ő már alapiskola óta mindig megtalálja a közös hangot másokkal. Én 10 éves korom óta, apám halála óta nem tudok beilleszkedni. Most a húgomnak, Lilynek az apjával élünk, ugyanis külön apától vagyunk. Ez meg is látszik. Én apámra hasonlítok, ő az ő apjára. Nekem hosszú, sötét barna hajam van, Lilynek vöröses barna. Nekem barna szemem van, neki zöld. Egy ami egyezik bennünk, az a testalkat. Azt mindketten anyától örököltük.
- Na ez tökéletes! - mondta anya egy fekete szoknyát, és egy csíkos pulcsit tartva a kezében.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
