Ez a történet Bella White-ról szól, aki egy 16 éves lány. Az első gimnáziumában mindig is kirekesztve érezte magát, de ez a másik gimiben megváltozott. Ezek a változások nagyon felforgatták Bella életét. Vajon sikerül neki ezekkel a felfordulásokkal...
A reggelem szokásosan telt. Megmostam a fogam, arcom, aztán kiválasztottam mit vegyek fel. Szerintem vagy 10 percet állhattam a szekrényem előtt és válogathattam, mert arra leszek figyelmes, hogy anya beront az ajtón. Nem idegesen, inkább sietve. Utál elkésni.
– Bella, kész vagy már??
– Nem, nem tudom mit vegyek fel! Nem akarok túl kihívóan öltözni, de azért nézzek ki valahogyan. – panaszkodtam anyának.
– Oké, segítek! – mondta, és sóhajtott egyet.
– Tényleg?? – kérdeztem reménykedve, mire bólintott. – Köszönöm, köszönöm!! – ugrottam a nyakába.
– Nincs mit, szivesen! – mondta és elkezdett turkálni a szekrényemben. – Na ez, tökéletes! – mutatott fel egy szürke farmert, egy fehér rövidujjúval és egy fehér pulcsival. Ez a szett nagyon tetszett!!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Imádlak anya!! – öleltem át mégegyszer.
– Oké, oké, mostmár készülődj, öltözz fel, csináld meg gyors az alap sminked, hajad! – parancsolt rám.
– Okés. – mondtam, és ki is ment anya, én pedig elkezdtem készülődni.
Gyors felöltöztem, megcsináltam az alap sminkem (korrektor, szájfény, szempillaspirál), a hajamat kiengedve hagytam. Elégedetten néztem bele a tükörbe, felkaptam a táskám, telefonom, és indultam le.
– Lányok, most nem kell kabát. Jó időket mondanak mára! – mondta mosolygósan anya nekem és Lilynek. Mindketten bólintottunk, és felettük a cipőnket. Én a szokásos fekete, sportos, mégis elegánsabb, magasított talpú cipőmet vettem fel, amit tegnap is.
– Indulás! – jelentette be anya, és indultunk is ki a kocsihoz.
Már elvittük Lilyt, és megérkeztünk az én sulimhoz. Most amikor kiszálltam az autóból nem kapott el az a rossz érzés mint tegnap. Csak élveztem a madár csicsergést, a szél lágy fújását, amint a friss, zöld füvet és a fák lombozatát szépen, lassan ringassa. És a napsütés... Sajnos nem tudtam sokáig élvezni a szabadban töltött időt, mert indulnom kellett be a suliba. Igazából nem tudom mit csináljak csengetésig. Arra gondoltam megismerkedem pár új emberrel. Remélhetőleg lányokkal.
Amint beléptem éreztem, hogy ez nehéz feladat lesz.
– Várhat ez szerintem ebéd szünetig... – sóhajtottam fel.
– Micsoda? – hallottam meg egy hangot mögülem, és egyből megfordultam.
– Semmi. Csak szeretnék barátokat találni, lehetőleg lányokat. Már ne vedd sértésnek. – válaszoltam.
– Nyugi, megértem. – bólintott megértően Justin.
– Amúúúgy... te merre indultál? – tettem fel a kérdést.
