Sitter of my heart {+18}

21.

Nathan:
- Na jó, eddig bírtam - ugrik egy aprót az anyósülésen Faith, amikor megállok egy piros lámpánál, úton a megbeszélt bár felé. - Mi történt kint a konyhában közted és a bátyáim között?
Képtelen vagyok parancsolni az arcizmaimnak, hatalmas vigyorra húzódnak az ajkaim, ugyanis számítottam rá, hogy Faith fel fogja ezt hozni témának. Amióta kiléptünk a házukból, úgy méreget, mint aki azt hiszi, hogy az örök fiatalság titkát rejtegetem és szánt szándéka kiszedni belőlem azt. És nem csak azért fürkészett folyamatosan, mert tetszett neki a látványom és a gesztus, amit tettem felé azzal, hogy beszéltem a családjával. Hiába bókoltam neki vagy próbáltam beszélgetni vele, a kíváncsiság nem tűnt el a tekintetéből, ami egyértelműen ezért volt ott kék szemében.
- Beszélgettünk? - kérdezek vissza, felvonva a szemöldököm és nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne váljon szélesebbé az a vigyor. - Tudod, rólad, a szándékaimról, az érzéseimről irányodban, kettőnkről - sorolom, de nem tudom nem érezni, ahogy lüktetni kezd a gyomorszájamnál.
Shawn jobbegyenese nagyobb, mint azt gondoltam volna és elég határozottan intézte annak az ütését. Persze nem lepett meg, hogy nagyot üt, elvégre láttam már edzés és meccs közben is, olyan erővel dobja a labdát, amivel embert lehetne ölni, és a termete sem árulkodott finomkodásról, de azért tagadhatatlan, hogy meglepett, amikor gyomorszájon vágott. A rohadék... azt hittem, hogy képen fog vágni, de ő aljas módon lejjebb célzott. De még ennek ellenére sem tudok haragudni rá, mert jogos volt az a behúzás. Na meg, mert csak egyet kaptam három helyett, ahogy azt kellett volna, tekintve, hogy mind a három Montgomery fiú a haverom és egyiktől sem kértem engedélyt, de még csak nem is jeleztem a szándékaim, mielőtt megcsókoltam Faith-et.
- Beszélgetettek - visszhangozza a mellettem ülő lány cinikusan és az arcára van írva, hogy egy szavamat sem hiszi el. - Csak ennyi történt? Ezért kellett kimennetek a konyhába?
Már remeg a szám, ahogy visszatartom a nevetést, mert nem tudok hazudni neki. Igaz, általában nem is célom, de azt nem terveztem az orrára kötni, hogy pontosan mi történt kint a konyhájukban.
Mégsem vagyok képes magamban tartani.
- Beszélgettünk - ismétlem bólintva - és talán kaptam egy gyomorszájast is - vallom be, amitől Faith annyira ledöbben, hogy épp csak az álla nem koppan az ülés alatt a földön.
- Megütöttek? - kérdez vissza hitetlenül, nagyokat pislogva.
Valahogy van valami aranyos abban, ahogy most rám néz. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de ez a döbbent tekintet egészen ártatlan külsővel látja el. Pont úgy, mint amikor elpirul. És csak mint akkor, most is csak mosolyogni tudok rajta.
- Megszegtem a tesókódexet, cukorfalat, várható volt, hogy ez lesz - magyarázom neki. - Sőt, ami azt illeti, én rosszabbra számítottam. Csak Shawntól kaptam egyet, pedig lélekben úgy készültem, hogy mind a három bátyád ad egy jókora pofont, de...
- Shawn volt az, aki megütött? - kiált fel elkerekedett szemekkel, amitől belőlem kiszakad egy kacaj.
Lehet, hogy nem ez a megfelelő reakció, amikor a lány, akinek az ember éppen udvarolni próbál, így kiakad, de nem tudok parancsolni, csak úgy feltör belőlem az a nevetés.
Tudom, hogy Faith mennyire nagy hülyeségnek találja ezt a tesókódexes dolgot, így az ő reakciója sem lep meg igazán, ellenben jobban szórakoztat, mint azt hittem, hogy fog.
- Kijátszotta az ikrek-kártyát, miután David elérte, hogy kiegyezzünk egyetlen ütésben - bólintok. - Meg valami olyasmivel is érvelt, hogy Renée exét Mark képelhette fel anno, így most ez neki jár.
Látom, hogy Faith komolyan kiakad ezen, miközben hevesen megrázza a fejét.
- Nem hiszem el, hogy komolyan megütött azok után, hogy eljöttél hozzánk, hogy beszélj a családommal kettőnkről. Hiszen még ajándékot is hoztál a szüleinknek, csak mert belementek abba, hogy nálunk tartsuk Christina és Mike szülinapját - néz a szemembe és az övében mintha szomorúság csillanna.
Nem akarom őt szomorúnak látni. Főleg nem egy ilyen kis apróság miatt. Elvégre nem folyt vér vagy ilyenek és pontosan tudtam, hogy mire számíthatok, amikor ma megjelentem az ajtajukban. Azért tettem, mert örömet akartam okozni Faith-nek és ez abból kiindulva, ahogy eddig rám nézett, be is jött. Mióta tegnap viccelődött azzal, hogy be kéne jelentem a szándékaim a családjának, erre készültem fejben, meg arra, amit a fiú tesóitól kapni fogok. Nem szeretném, ha a történtek miatt az a boldogság, ami eddig csillogott a szemében, egész éjszakára eltűnne, csak mert bevallottam neki a dolgot.
- Hé, azért nem történt semmi komoly - nyúlok a kezéért és finoman megszorítom azt. - Én sokkal rosszabbra számítottam és nézd meg, egyben vagyok - kacsintok rá - ilyen könnyen nem rázol le, cukorfalat, ne reménykedj - teszem hozzá, amitől a szája sarka mintha megremegne. - Ha egy barátom az én húgaim egyikére mozdulna rá anélkül, hogy engedélyt kérne vagy legalábbis előre jelezné a szándékait, én is így reagálnék. Főleg, ha az a barátom olyan életet is folytatott eddig, mint amilyet én is. Azért tették ezt, mert szeretnek téged. Tisztában voltam vele, hogy mire vállalkozom azzal, hogy felbukkanok nálatok és beszélek a családoddal és tudod mi van? - vezetem a kezem az arcára és finoman megsimítom az alsó ajkát.
Ahogy konstatálom, hogy csókálló rúzs van a szájára kenve, a testem megbizsereg, de tudom, hogy most nem ennek van itt az ideje.
- Mi? - kérdez vissza halkan és kiszakad belőle egy reszketeg sóhaj, ahogy tartja velem a szemkontaktust.
- Azok után, hogy láttam, hogyan csillogott a szemed, csak mert megtettem ezt a kis gesztust, nagyon is megérte az az ütés - cirógatom meg az arcát, ami a szavaimtól az halvány rózsaszínre vált. - Te csak ne aggódj emiatt, úgy reagáltak, ahogy minden normális báty reagált volna. Inkább csak élvezd, hogy ilyen szinten figyelnek rád. Na meg, hogy az udvarlód ennyire bátor és kemény fickó - kacsintok rá újra és végre kiszakad belőle egy kis kacaj.
- És szerencsére roppant szerény is - szól be vigyorogva, amitől megkönnyebbülés árad szét bennem.
Ezek szerint sikerült őt legalább minimálisan megnyugtatnom, ami határozottan jó jel. Örülök, hogy nevet és hogy a szeme is megint elkezdett csillogni. Ha rajtam múlik, akkor ez ma már így is marad.
Gyorsan el is terelem a témát, miközben újra elindulok, amint zöldre vált a lámpa:
- Ma megnéztem a meccs naptárat, amit elküldött az edző - kezdem és lekanyarodom a főútról. - Jövő hét vasárnap meccsünk lesz. Tudom, hogy az a hétvége nagyon sűrű lesz. Neked kvázi hozzánk kell költöznöd két és fél napra, ott lesz az ikrek szülinapja, a családoddal az ebéd, meg a hazaköltözés vasárnap. És azt is tudom, hogy foci rajongó vagy, nem hoki - húzom el a szám és hogy tovább húzzam, úgy teszek, mint aki megborzong, mire ő megforgatja a szemét, vigyort varázsolva az arcomra - de ha lesz kedved és még energiád egy hétvége után az O'Brien családdal, akkor nagyon örülnék, ha eljönnél - pillantok rá a szemem sarkából és még így is látom, hogy az arca még pirosabb lesz.
Nem tudom megunni azt, ahogy zavarba tudom hozni őt. A beszólásaim simán leperegnek róla, sőt, visszaszól minden szemrebbenés nélkül, de a gyöngédebb szavaktól, gesztusoktól és apróságoktól olyan zavarba jön, mintha a homlokomra varratnám, hogy ő a legszexibb lány, akivel valaha dolgom volt és ezt a tetoválást bátran hirdetném és mutogatnám mindenkinek, aki csak szembe jön velem.
- Azt szeretnéd, ha kimennék a meccsedre? - kérdez vissza az arcomat fürkészve.
- Igen - vágom rá - utána beülhetünk valahova enni. Tudom, hogy a következő héten adod elő a Kritika előadásod és még szeretnél azon csiszolni, így tőlem a laptopod is hozhatod magaddal és ebéd közben előadhatod nekem, hogy gyakorolj. Az sem zavar, ha kaja helyett egy könyvtárba megyünk, hogy tudj készülni. De nagyon örülnék, ha ott lennél a meccsen és utána elmehetnénk valahova kettesben - pillantok rá egy másodpercre az útról.
- A Nagy Nathan O'Brien kihív a meccsére, majd pedig velem akarja tölteni a délutánt? Mit fognak szólni a rajongóid? - szívja a vérem és a perifériámból is jól látom, hogy fülig ér a szája.
Egyszer az ismeretségünk elején már említettem neki, hogy kijöhetne egy meccsünkre, de most mind a ketten tudjuk, hogy ez másfajta meghívás.
- Magasról teszek rá - felelem határozottan. - Csak az érdekel, hogy a Pimasz Faith Montgomerynek van-e kedve ott lenni azon a meccsen és velem töltenie a délutánt - parkolok le a bár parkolójában és egyenesen Faith szemébe nézek.
A szemöldököm ösztönösen elindul felfelé, ahogy én is nekiállok fürkészni az ő arcát és várom a válaszát.
- Ez egy randi? - kérdez vissza percekig tartó csend után váratlanul.
Tetszik, hogy nem fél rákérdezni az ilyen jellegű dolgokra. A gimis barátnőm nagyon bizonytalan volt. Persze tapasztalatlan volt ő is és én is, így nem mindig tudtuk, hogy hogyan kezeljünk egy-két helyzetet. Ő sem mert kérdezni és volt, hogy én sem. Nem merte mondani, hogy neki mi esne jól ágyon kívül és abban is, hanem teljesen rám hagyta magát, ami szerintem igazán egyikünknek sem volt jó. Bár nagyképűség nélkül mondom, hogy sosem panaszkodott és a szakítás után sem vágta hozzám, hogy mekkora szemét voltam és milyen rossz volt neki mellettem, azért tudom, hogy nyitottsággal minden sokkal egyszerűbb lett volna. Faith viszont teljesen nyitott eddigi tapasztalataim szerint. Persze nem mindenben, az igazán belső dolgaiban - mint abban, hogy mi történt vele anno a buliban, amitől most takargatja sokszor magát - időbe telik, amíg megnyílik, viszont ez nem zavar, kivárok. De ha kapcsolati dolgokról van szó, mint jelen esetben a randi kérdése, akkor nem fél nyíltan véleményt nyilvánítani vagy a jelek szerint kérdezni. Gondolom ez Leonnak is köszönhető, akivel azt mondta, hogy nagyon jó és őszinte kapcsolata volt. Vele megtanulta, hogy nem kell tartania az őszinteségtől egy kapcsolatban.
Remélem, hogy ha egyszer odajutunk, akkor az ágyban sem fél majd kimondani semmit. Szeretném megismerni őt és azt is, hogy az ágyban mit szeret. Szeretném jól csinálni és felfedezni mindenét. Minden apró rezdülését, vágyát és oldalát. De ahogy most áll a dolog, úgy arra merek következtetni, hogy ezzel nem lesz probléma, sőt, Faith még igen sok meglepetést fog nekem okozni ilyen téren is.
- Szeretnéd, hogy randi legyen? - kérdezek vissza, mert én nem pont ezt terveztem első randinak. - Mármint, így se, úgy se hagyom, hogy te bármit is fizess és az a lényege, hogy veled lehessek, csak én elsőre valami különlegeset terveztem volna - vallom be, amitől Faith kedvesen rám mosolyog és az arcát ismételten pirosra festi a zavara.
- Most kíváncsivá tettél - biccenti oldalra a fejét. - Vajon milyen lehet egy különleges randi a hokicsapat sztárjával? - gondolkozik hangosan, de aztán válaszol a kérdésemre. - Ha mást szeretnél elsőnek, akkor ezt lazára vehetjük. Csak jól érezzük magunkat együtt és nem nevezzük nevén a dolgot. Elvégre tényleg az a lényeg, hogy együtt legyünk.
A mellkasomban melegség kezd szétáradni, ahogy farkasszemet nézek vele. Imádom, hogy mellette minden ilyen könnyű. Nincsenek felesleges drámák, mint ahogy egy-egy korábbi egyéjszakásom esetén voltak és nincs stressz. Faith mellett minden könnyű és természetes. Ösztönösen jön, amikor megérintem és szívből az, hogy jól érzem magam vele. Ő sem feszül rá semmire - a csók után elkövetett baklövésemet leszámítva - és én sem. Tetszik ez az egyszerű, mégis őszinte és nyitott dolog, ami kettőnk között van. És alig várom, hogy még jobban elmélyítsük kettőnk között mindezt.
- Ezek szerint eljössz a meccsre? - kérdezek rá nyíltan, mert szeretném, ha kimondaná, de persze ő nem adja be csak úgy a derekát.
- Kénytelen vagyok - forgatja meg a szemét - az ikertesóm megütött, valahogy most nekem kell vezekelnem - teszi hozzá, mire belőlem kiszakad egy kacaj, de a hang el is fullad, amikor Faith finoman megérinti az arcom. - De amúgy is elmennék rá a kedvedért, tudom, hogy mennyire fontos neked a hoki, én pedig majd ezerrel szurkolok. Még ha nem is ismerem a szabályokat. Viszont van egy feltételem.
A szavaitól a forróság folyamatosan fokozódik bennem. Még soha, egyetlen lány sem bánt így velem. Voltak, akik megpróbáltak jó pasit faragni belőlem, de valójában közben egyikük sem figyelt rám és arra, hogy miket szeretek, hogy milyen is vagyok igazán. Ez is egy olyan dolog, amit Faith mellett tapasztalok először. És amitől a szívem most egyre hevesebben ver.
- Mi lenne az? - fogom meg a kezét az arcomon.
- Megvédesz a rajongóiddal szemben, különben kénytelen leszek az apától tanult önvédelmi cuccokat bevetni ellenük, amikor meg akarnak tépni mattad - vigyorodik el, amitől én megint felnevetek.
- Akkor bizony jaj nekik - hajolok közelebb hozzá kuncogva. - De ne aggódj, erre nem lesz szükség, megvédelek - ígérem és finoman megcsókolom őt, mire valakik ezerrel tapsolni és fütyülni kezdenek kint.
A hirtelen hangoktól szétrebbenünk.
Csak akkor esik le, hogy a barátaink végignézték ezt az egészet, amikor felnézek és látom, hogy mind a kocsi előtt állnak és hangosan ujjonganak nekünk. Nyilván az én idióta haverjaim a leghangosabbak, de Brendon, sőt, még Riven is tapsolnak, miközben Adrian teli szájjal vigyorog, Shelley pedig nevetve rázza a fejét.
- Azt hiszem, jobb, ha megyünk, mielőtt még több okot adunk nekik a vérszívásra - néz vissza rám Faith a ránk várókról és látom, hogy nehezére esik visszafojtania a nevetést.
- Oh, szerintem így is eléggé szívni fogják a vérünket - jegyzem meg, de azért elkezdek kiszállni a kocsiból, viszont kint még elkapom Faith kezét és a füléhez hajolok. - De remélem tudod, hogy a jelenlétük miatt nem fogok kevesebbszer hozzád érni, mint ahogy azt amúgy is tenném.
Faith kihívó tekintettel fordul felém és felvonja a szemöldökét.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? - kérdezi, s a szemében pimasz fény csillan.
- Nem, cukorfalat, ezt vedd úgy, hogy képtelen vagyok ellenállni neked és én ezt büszkén vállalom fel - csenek egy gyors csókot tőle, majd bezárom a kocsit és az ujjaim az övére fonva, csatlakozunk a barátainkhoz.