Egy kollégista versei

Szívembe Akadt Horog

Fogalmam sincs, hogy most olvasod-e ezt a verset.
Ha igen, akkor a végéig ne álj meg.
Régebben írtam, ez a vers elejét,
Akkor a fejemben nagy zűrzavar volt még.

Tudjátok, azt hittem ilyen csak a mesében van,
Szavakkal leírni képtelen.
Mit éreztem, s mit érzek elfolythatatlanul,
A szívem köré tekeredtél mint egy inda, miből nem szabadulsz.
Minél jobban próbálod kibogozni
Annál jobban hozzád fog ragadni
Minden egyes alkalommal, a szívemhez tapadsz, nem tudlak elfeledni.

Hiába próbálom, mindenhol veled futok össze
A boltban, biciglitárolóban, de még a fagyizóban...
Még ott is le esett az állam minden alkalommal
Mert azt hittem ilyen csak a mesében létezik.
Hogy egy ilyen hozzám való lány a buszon velem utazik, és persze.
Persze hogy leszólítottam,
Ott jöttem csak rá hogy milyen mákom van.
Hogy ilyen is létezik?
Ámuldoztam a fejemben..
Alig hittem el, hogy vele beszéltem.
És még az elérhetőségét is megadta!
Micsoda örömbomba.
És micsoda dilemma!
Hogy most akkor tényleg van-e pasija, vagy csak bekamuzta.
Annyira normális, mindig mikor összefutunk.
Sajnos sokat nem beszéltünk, de azért egy-két szót cserélünk.
Minden esetre, ha igazat mondtál, akkor minden tiszteletem azé.
Azé, ki egy semmihez sem fogható, a szívet egyből magához ragadó, mint egy rigó, kinek beszéde a mézhez hasonló, csodálatra méltó kis édesség, kivel az idő úgy repül, mint a hangsebesség.
És mégis véle ossza meg szívét.
De majd kiderül.
Fény derül az igazságra.
S meglátjuk, hogy ennek a versnek lessz e még folytatása.

Hát lett is!
Lett ám bizony, de nem úgy ahogy gondolom.
Illetve gondoltam, mert azthittem más lessz.
Nem hittem neki, nagy félreértés lett.
Igen persze, de egy kicsit furika.
Hogy a csávója hejett velem írkált,
S vélem beszélgetett, pár üzenetemre is szívet tett.
Persze ő azt gondolta, csak barátként írok,
De az emberek fejébe belátni nehéz dolog.
Nem hibáztatlak, inkább bocsánatot kérek.
A fentebbi sorokra, kicsit nevetségesen nézek.
Dehát nem volt egyértelmű?
Az én szándékom?
Ezt a rímet elvágom.
Most adnék egy jó tanácsot.
Ha egy random csávó leszólít,
S el is hív valahova, az első szavad legyen nem, nem,
Persze csak ha a nőnek van pasija.
Mert így elkerülhet sok sok galiba,
Talán akkor már rég áthelyeztem volna ezt a verset, a kukába.

Szívembe akadt horog
Megfoglak, s elviszlek.
A fémgyűjtő legméllyére teszlek.
Olvasszanak el, küldjenek máshova!
Nem lessz itt több probléma.

Ui.: Ne vedd magadra ezt a verset.
Csak úgy éreztem ki kell magamból írnom. Ja, és az összes többi versem tőled független. Ennyi.