De szar lehet városban élni.
Tudod olyan nagy, igazi metropoliszban lakni
Ahol annyi üzlet és utca vár rád
Hogy az épületek miatt 30 méternél tovább nem látsz.
És persze sehol eggy park.
Sehol egy hely
Hol az ember lelke megnyugvást nyer.
Semmi zöld, az is csak mutatóba
Megérett már ez a szar világ a pusztulásra
Olyan frusztráló, hogy nincs itt csak hangzavar
A hotelekben is füldugót használ az ember, ha aludni akar.
Az őseink megőrülnének itt.
És azt mondják hogy ez a civilizáció?
Hogy betontömbök között mondja meg,
Napi 8 órán át a főnök hogy mi a jó?
40 évig így robotolva?
Hogy nem roppan bele ebbe egy fiatal tudata?
Azt sem tudják a fiatalok mi az hogy erdő
Mi az mi igazán pezsdítő
Hisz ők csak naphosszat ülve, görnyedve
Kicsi pixeleket nézve, élik életüket
De mi élet ez?
Élet-e ez?2024.07.04
VOUS LISEZ
Egy kollégista versei
NouvellesA verseim legfőképp a minden kategóriába esnek, a legelborultabb dolgoktól, mindenem keresztül, a tájleírásig, amit szeretek, mert legszívesebben 0-24 túráznék.🏕️ Nagyjából időrendi sorrendben rakom fel. ⬆️🧓 ⬇️🆕