A húgommal abban a pillanatban berohantunk a szobámba, ahogy apa ezt kimondta. Imádtam a szobámat, elvégre ott töltöttem a fél életem. Állt benne egy gigantikus, világosbarna ruhásszekrény, mellette egy szintén barnás íróasztal, meg egy irodai szék. (A könyvespolcot a nappaliban tároltuk.) A falak üresen, fehéren virítottak: semmi poszter, semmi kép, csak a fehér üresség saroktól sarokig, amely monotonitását néhány szürkés folt, vagy karcolás törte meg. Apa minden nyáron azt hangoztatta, hogy újrafesti, de általában szándékosan megfeledkezett róla. A csillárban három égő adta a fényt, ám most nem adtak egyebet, csupán sötétséget. Nem szerettem, ha álmodozás közben ég a villany...
A parketta tökéletesen megegyezett a bútorok és a hajam színével: mogyoróbarna. Ám a hanyagságból adódóan - ami nem meglepő módon a kamaszkor egyik velejárója - minden ruhámat szétdobáltam, és a telefonom is a földön hevert a szoba közepén. (Az ágyamon kicsit sem gondosan összehajtott ágyneműről és a sok papírzsebkendőről nem is beszélve). Felvettem a földről a telefonomat, és feloldottam a képernyőt, közben az aznapi dátumot vizsgáltam. Számolgattam az ujjaimon. 2021. júl. 3.
-Ez tudod mit jelent? – kérdeztem izgatottan.
-Két hét múlva már Ázsiában leszünk! – hirtelen kitört belőlünk a gyermeki lélek kíméletlen vadja, hát elkezdtünk zajongani, tombolni és ugrálni az ágyamon. Talán akkor tudatosult bennünk, hogy valójában mennyire nagy szó is ez. Biztosan rengeteg ember részt vett ezen a versenyen, és közülük az én versem lett az, amely a legtöbb szavazatszámmal, a másodikat is magasan felülmúlva bezsebelte a nyereményt. Ez nagy szó, még úgy is, hogy Claire Brown néven jelent meg, és nem Benjamin Brown néven.
A tombolás heve lecsökkent, a zaj is elhalkult lassan, és miután valamelyest lenyugodtunk, a húgom elment elújságolni a hírt a barátnőinek.
Erről jut eszembe, nekem is van egy nagyon jó barátom.
Beültem az íróasztal előtti székbe, és felnyitottam a laptopot. Mikor bekapcsolódott, egyből pittyegett is a csevegőplatform.
Vajon ki írt?
Görgettem fel a sok reklámajánlással teli üzenet között. (Mindig elmosolyodtam, amikor azokat a reklámokat pillantottam meg, amelyekben apa keze van.) Majd megláttam azt, aki előidézte a pittyegést.
Feladó: Mary.
Tökéletes időzítés. Mindig a legjobbkor.
Mosolyomat képtelen lettem volna ekkor elrejteni.
Vajon ő mit szeretne? Biztosan ma este is a törzshelyünkön akar sütögetni.
Hát, sajnos ma nem fog menni. Legalább ma ne kelljen aggódnia a szüleimnek, hogy megint későn érek haza. Anya addig képtelen lehunyni a szemét, amíg meg nem győződik róla, hogy az ő nagyfia épségben otthon van. Ma biztosan nem kínzom ezzel szegényeket.
Mary: Szia!
Mary: Képzeld, nagy hírem van! :)
Pipi, aki buta, mint a pipi: Szia, Mary! Nekem még annál is nagyobb! :D
Mary: Azt nem hinném!
Pipi, aki buta, mint a pipi: Miért, neked mi lenne az?
Mary: Képzeld Pipi, indultam egy versenyen, és nyertem!
Pipi, aki buta, mint a pipi: Wow! Én is pont hasonlót akartam neked mondani. Milyen versenyen?
Mary: Egy nagy cég rendezte. – ekkor leesett, hogy miről van szó.
Pipi, aki buta, mint a pipi: A PARPALAX által rendezett „sérülések helyes ellátása" versenyre gondolsz?
Mary: Miiiii???? Ezt meg honnan tudod??
Pipi, aki buta, mint a pipi: Látnok vagyok.
Mary: Haha, nagyon vicces. Ugye nem kutakodsz utánam?
Mary: Hmmm?
Mary: Hahó! Pipi! Itt vagy még?
Mary: Látom, hogy látod az üzeneteket!
Pipi, aki buta, mint a pipi: Holnap, reggel tízkor találkozunk a Fánál! Ott mindent elmagyarázok. Amúgy meg ne állítsd be többet ezt a becenevet!
Mary: Oké, akkor holnap!
Benji Brown eltávolította a becenevét
Benji Brown új becenevet állított be magának: Benji
Mary Amana új becenevet állított be számodra: Pipi, aki buta, mint a pipi
VOCÊ ESTÁ LENDO
Ég veled valóság
TerrorValahol, nagyon nagyon messze valaki keservesen sír. Valahol máshol (szintén nagyon messze) tudósok ügyködnek. Egy Benjamin Brown nevű tizenötéves fiú fülhallgatóval a fején a csillagokat bámulja, mintha mind neki suttognának. Különös, hogy ezek köz...