Minden amit akartál én leszek!-B_Lara (BEFEJEZETT)

Margaréta (V.)

Április 9.

Ma van egy hónapja, hogy járok edzeni és megismertem Marcit. Azóta rengeteg minden történt velünk. Gyakran szemezünk az elmúlt edzéseken és kezdtük egyre jobban megkedvelni a másik társaságát.

A múltkori locsolkodás után rögtön a következő edzésen vittem Marcinak egy doboz sütit, amit én csináltam. Meglepődött és nagyon örült neki. Miután szokás szerint vége lett az edzésnek elköszöntünk egymástól, de ő még visszafordult megköszönni az édességet, ami nagyon jól esett.

Vivien megemlítette, hogy a mi Mártonunk fent van a Tinderen és előszeretettel randizik más lányokkal. Elhitetitek nem voltam boldog, de így több esélye is lehet annak, hogy engem kedveljen meg. Húsvét után kicsit pihentünk aztán folytatódott tovább a mindennapos élet. Suli rendszerint nem ment nehezen. Mindig tartottam a lépést önmagammal. Ettől az embertől a motivációm is megjön mindenhez.

Április 17. (Vasárnap)

Ma délelőtt 11-re mentünk edzeni, de Marci sajnos nem jött, mert szegény dolgozik. Így Máté azt mondta, hogy próbáljunk ki új gépeket, hogy ne csak mindig azokat használjuk, amik nagyon jól mennek hátha az éppen foglalt. Megterhelő volt az biztos, de megérte. Hazamentem a frissítő edzés után, majd a nővérem megkért, hogy menjek el vele fotózni, mert van pár új könyve, amit le kéne fotózni. A terv az volt, hogy egy temetőbe megyünk hisz a könyv témájához kapcsolódik. Össze készítettük egy vászontáskába a könyveket,a hozzátartozó gyertyát és útnak indultunk. Apát kértük meg, hogy vigyen el minket a helyszínre, mert nem menne nekünk ez olyan egyszerűen. Ahova menni készültünk az egy út melletti ősrégi temető volt ahova a kutya se jár. Apa alig tudott megállni az út mellett ezért kénytelenek voltunk kiugrani az autóból és úgy odasétálni. Élet-halál közeli élmény volt, de sikeresen odatévedtünk és megnéztük mi a felhozatal. Nem volt sok sír, de épp elegendő volt ahhoz, ami nekünk kell.

Nagyon jó idő volt ezért azt gondoltam, ha már ennyire belejöttünk a fotózásba mi lenne, ha az én instámra is raknánk ki képeket. Így miután hazamentünk átöltöztem valami csinibe, ami egy csipkés fehér felső volt, ami rendesen kiemelte a dekoltázst és egy lila felvágott virágos szoknya. Elmentünk a házunkkal szembeni üres telekre ahol, gyönyörű fák voltak és nagyon szépen odasütött a nap. Igazán tavaszias kis hely. Dorka talált egy olyan helyet ahol kis margaréták voltak a fűbe, a háttérbe pedig egy nagy fa, aminek a törzsén végig fut a borostyán. Büszke voltam Dorkára, mert jó és természetes pózokat talált nekem, amiket meg is valósítottunk. Volt már délután hat óra mire mindent befejeztünk és eléggé elidőztünk szóval hazaindultunk. Megvágtam a képeket és kerestem valami tavaszi hangulatos dalt ami Sufjan Steventsől a „Should have known better" volt és kitettem őket.

Elkezdtem készülődni a sulira és elindultam hajat mosni. Miután az első sampont feltettem megnéztem, hogy kik kedvelték a képemet meg milyen sztorikat raktak ki az emberek. Megakadt a szemem Marci történetén... Ez különös, mert sose rak ki semmit. Gyors megnyitottam majd a képen a lába volt, ami egy margaréta mezőn feküdt. Így még különösebb...

Kaptam az alkalmon és válaszoltam a történetére annyit hogy „Utánzós.." majd egy szemforgatós emojit raktam mellé. Tudtam, hogy ha ráírok, a többiek a fejüket fogják majd, hiszen hány pofon kéne még nekem, hogy végre leakadjak erről a fiúról. Ámbár én tisztába voltam vele mit is csinálok pontosan. Ha ráírok, egy új fejezetet kezdek el, de ha nem írok rá akkor pedig egy fejezet zárul be, amit nem szerettem volta ezért én éltem a lehetőséggel. 10 perccel később válaszolt is, amin azt a képet küldte el nekem, ami kint van a Tinder profiljába is. Egy virágot tart a kezében és mosolyog.