Minden amit akartál én leszek!-B_Lara (BEFEJEZETT)

Őszinte igazság (II.)

Március 15. (Péntek)

Péntek van a kedvenc napom a héten, amolyan megkönnyebbülő nap. Ünnepnap van ezért hamarabb vége volt a sulinak. Ma is megyünk edzeni, de nem vagyok biztos benne, hogy Marci is jön. Vivien éppen vezetni tanul ezért Mátéval csak ketten megyünk az edzőteremhez, majd onnan csatlakozik Marci és beesik Vivi is. Suli után, vagyis indulás előtt még festegettem egy kicsit. Az a tervem, hogy az ágyam fölötti falat telerakjam az alkotásaimmal. Disney vonalon szeretnék elindulni, szóval elkezdtem egyesével lefesteni a Disney hercegnőket. Jázminnal kezdtem, mert ő a személyes kedvencem. A mesében az ő szerelmi történetüket kedvelem a legjobban. Ezek mellett van egy kibaszott tigrise... Ki nem akarna otthonra egyet? Feltéve, ha nem esz meg.

Órámra pillantottam, ami pontosan 17:05-öt ütött, így ideje volt készülődnöm. Megmostam a kezem ami „enyhén" festékes volt, bepakoltam a cipőmet, összehajtottam a felsőm és raktam friss, hideg vizet. Felkaptam a kulcsom és bezártam magam mögött a bejárati ajtót.

-Hali!- köszönt nekem Máté miután odaértem.

-Szia!-köszöntem vissza.

-Kimaradtál a sütizésből. -pakolta össze a cuccait.

-Sütizés?-néztem rá.

-Igen, Marci éjszakás műszak után hajnalba nekiállt túrós sütit sütni.-nevetett.

-Mi a fasz?-nevettem én is.- Nekem miért nem hagytatok?-háborodtam fel.

-Miért kellett volna?- civakodott.

-Kabbe...-loptam el egy pizzát a pulton lévő pizzásdobozból.-Akkor megeszem a pizzádat.

-Na, szép.. Idejössz, azt máris zabálod a kajánkat.-forgatta meg a szemét.

Miután leültem az asztalhoz valaki úgy gondolta csatlakozik és lenyúlja a már amúgy is lopott pizzámat. Daphne elkezdett mellettem produkciózni, hogy legalább egy kis sonka darabot adjak neki. Nem engedtem a csábításának, mert Vivien szerint túl sokat kap az asztalról és ideje lenne leszoktatni róla.

-Indulhatunk?-jött ki Máté a mosdóból.

-Pverszhe.-mondtam teli szájjal.

-Szia Bubesz, jó legyél, hamarosan jövünk.- simogatta meg Máté a kiskutyát.

Kimentünk a kocsihoz és betettük hátulra a táskáinkat. Előre ültem kivételes módon és elindultunk. Az úton szokásosan beszélgettünk a suliról, fiúkról és persze Marciról. Próbálok barátkozni a tudattal, hogy megismertem és eléggé bejön. Ha elemeznem kéne, akkor pont az ideálom: magas, sötét hajú, szemöldökű, kedves, mosolygós és nyugodt. Miután bekanyarodtunk a parkolóhoz felkiáltottam.

-MI? NEM MONDTÁTOK, HOGY JÖN A MARCI IS!!!!- néztem az előttünk álló Marcira, aki a motorjának támaszkodott.

-Miért mit hittél? Majd egyedül fogok edzeni?- nevetett ki.

- Nem gondoltam, hogy mostantól mindig jönni fog.-néztem tovább a fiút.

-Nézd, még puszit is küldök neki, ha idenézne.-hajolt át rajtam, hogy észrevegye.

Marcira néztem, aki éppen rendezgette a bukósisakját, majd Mátéra, aki még mindig várta, hogy a fiú odanézzen. Miután erőt vett magán felénk pillantott, majd Máté csücsöríteni kezdett. Marci, aki azt se tudta hol van, de azért kapcsolt és a szívéhez tette a kezét és úgy mosolygott. Elkezdtünk nevetni és kiszállni az autóból. Köszöntünk neki, majd szokásosan jöhetett a cigi.... Nem rajongok érte, hogy cigizik, de szíve joga. Azt mondta, csak néha-néha szokott, de az utóbbi időben egyre többet gyújt rá.