Minden amit akartál én leszek!-B_Lara (BEFEJEZETT)

Valahol el kell kezdeni(I.)

Egy szombati nap elhatároztam, hogy a rég elő nem vadászott ruháimat fogom rendbe szedni illetve kiszanálni. A felsőkkel semmi probléma nem volt, kiszedtem mindegyik darabomat a földre illetve az ágyra majd elkezdtem őket összehajtani majd gondosan visszatenni őket a szekrénybe. Miután ezzel megvoltam jöhetett a gardrób bal fele, amiben a farmernadrágjaim voltak. Ha őszinte akarok, lenni 15-20 van belőlük, mert egy időben iszonyat ráfüggtem a turizott, rendelt vagy csak szimplán megvett nadrágokra. Elkezdtem ezeket is kihajítani a pakkokból és felmérni a terepet, hogy mik vannak nekem. Rendben, kezdem azokkal, amiket most is hordok (az a 3 darab). Megkerestem azokat is, összehajtottam és félretettem, hogy a többi fölé tudjam rakni értelemszerűen.

Eltelt 5 perc.... 10....20... Viszont el kellett szomorodnom. Egyik se akart feljönni rám. Mindegyik valahol megakadt hol a combomon, a fenekemet, de leginkább a hasamon és ez kicseszett gáz volt. Pedig nem is olyan régen vettem őket talán 1-2 éve. Utolsó esélyem maradt a legnagyobb méretű farmer, ami a kedvencem volt.

-Ne hagyj cserben légyszi...-néztem az előttem lévő darabra.

*

(Szombaton) Családi rendezvény közben:

-Ma felmértem a terepet a ruhatáramba és nem igen voltam boldog, hiszen konkrétan majdnem 20 farmerem közül egyik se jött fel rám.-mondtam szomorúan a család többi tagjának.

-Akkor ez azt jelenti, hogy holnap jössz velünk edzeni?-kérdezte kíváncsian a velem szemben ülő Máté, aki épp egy ínycsiklandó sütit evett.

Nagyon sokszor nyaggatott már Vivi is és Máté is, hogy menjek el velük, hiszen nem csak én láttam magamon a változást.

-Igen bassza meg menjünk!-mondtam két sóhaj között. Nem voltam oda az ötletért, mert tudtam mennyi traumám volt a mozgással kapcsolatosan. Iszonyatosan féltem a szociális szorongástól, hogy az emberek nézik, majd milyen béna vagyok, de hiába nézik, ha utána kérdezik „Hogyan?" nem igaz? Ezek mellett asztmás is vagyok, ami 30%-ot vesz el a tüdőmből és szó szerint nem kapok levegőt. De tudtam, hogy ha erősödők és mozgok, a tüdőkapacitásom is nagyobbodik így beadtam a derekam.

Vasárnap (Március 8.):

Délután keltem fel, mert a vasárnap a kipihenős napom. Edzés elött megmostam a hajamat, hiszen késő este fogok csak hazaérni és utána már semmi erőm nem lesz másnap meg suli.

Vivi: Akkor 17:30ra gyere át

Lara: Tudom, nem felejtettem el ne aggódj.

Lara: Kell valamit vinnem?(Vizen kívül)

Vivi: Törölközőt, cipőt, meg vizet igen meg kösd össze a hajad. Ennyi. Jön, ám elvileg a Marci tudod a Máté kollégája. Akiről mondtam, hogy tuti tetszene neked.

17:20 volt ezért igyekeznem kellett, a nővéremék kevesebb, mint 5 percre laknak tőlünk (sétálva) így lazán öltözhettem még. Semmi extra nem volt csak egy pulcsi meg egy lengébb gatya. Edzősnek meg passzos fekete nadrág meg egy férfi fekete póló. Nem szerettem volna, kitenni magamat a szorongás miatt meg amúgy se vagyok olyan.

Kiléptem az ajtón, elköszöntem a többiektől és útnak indultam. Miután odaértem megszeretgettem Daphnét aki egy angol cocker spániel, akit 2 éve hoztunk el. Nem kérdés, hogy 10/10 az egész kutya, hiszen október 10.én született.

-Megvan mindened?-kérdezte tőlem a nővérem.

-Persze!-mondtam neki miközben Duffy hasra vetette magát.-Figyelj szerinted nem lesz gáz?

-Miért lenne? Én se vagyok modell alkat, sőt te még szebb, vagy mint én szóval ne aggódj, amúgy is azért megyünk oda, hogy ezen javítsunk.

-Hali!-köszönt nekem a sógorom.