Mikor megtudtam, hogy az exem miatt kaptam gyorshajtási cheket én azt hittem ott fogom helybe felakasztani magam egy fára valahogyan. De ha ez még nem lenne elég akkor ebbe a hónapba a második chekem volt. Jó tudom az nem kevés, de Tiffanyéhoz képest én egy kis pályás vagyok, mert ő ebbe a hónapba a huszonkettedik birsgát szerezte meg. Ami alapjáraton kurva sok, de ez egy hónap alatt azért az szép. De mindegy is nem akarok ezen idegeskedni, most pedig végre tartok haza felé aminek úgy örülök.
Miután haza értem akkor jutott eszembe a FaceTime-ős eset ami mit ne mondjak fura volt, hogy így beszélt velem Tiffany. De azon a beszélgetésen ő úgy ki offolt, mint még más sosem. Az egy év alatt úgy megváltozott, hogy nem lehet már felismerni. Meg külsőleg is változott amit őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy változáson megy át. A gondolkodásom egy telefon hívás. Észre vettem, hogy Carlos az már sokkal jobb kedvem lett.
- Sziaa Lord Pereval.- mondja nekem mosolyogva a csaptársam mire én is mosolyogni kezdtem.
- Ciaa Carlos. Mi újság?- míg várom a választ a túlsó oldalról akkor jön egy üzenet a "Hülyék helye" elnevezésű csoportba jött egy videó. Addig Carlos le tette, hogy megtudja nézni a videót.
Amikor meg néztem a videót nem hittem a szemnek. Daniel küldte a videót ahol Tiffany fut a kikötőbe és szó szerint mindenestől bele ugrott a tengerbe, és utána ki mászott a vízből és vitte maga után Danielt is. Mikor már fel fogtam, hogy mi is történt a videóba a többiek már irogatták: " még életek?" Jól van Tiffany?" meg ilyeneket amitől már ki voltam. Úgy hogy szépen a telefon jobb oldalán lévő gombot megnyomtam és el sötétült a kijelző amit le tettem az asztalra míg el megyek a konyhába vizet inni. A pohárral a kezembe elkezdtem ki nézni az ablakon, hogy minden meg van e még. Egy jó bő órát álltam ott amíg észbe nem kapta, hogy nekem pakolni kéne a Brazil nagy díjra.
***
Már a reptérre sietve vettem észre drága Pierre barátomat aminek őszintén megörültem. De mikor oda értem hozzá láttam rajta, hogy valami itt nem oké.
- Bonjour Pierre !- köszöntöm őt mire fel kapja a fejét, mert ezek szerint nem vett észre az elkövetkezendő 10-15 percben.
- Ááá Hello Charles ! Jó újra látni.- üdvözöl ő is engem.- Hallod Charles be férnék még én is a magán gépedre ? Mert az én repülőmmel valami gond van a motorral és nem tudtak még a rendes gépre se szerezni egy jegyet vagy valamit.- ez néha olyan bamba, hogy csodálkozom rajta. Ezt meg sem kell kérdezni, mert úgy is tudja,hogy neki mindig lesz hely nálam.
- Komolyan néha csodálkozom, hogy jóba vagyok veled- röhögve oda mondom neki, de ezt a kijelentésemet szó nélkül hagyja.
- Mikor szállunk fel a gépre ?- kérdezi tőle én eközben egy elbambultam, hogy csak erre eszmélt én fel.
- Ööö most már mehetünk.- az órámra néztem és úgy mondtam neki, hogy mikor megyünk.
A repülő út gyorsan eltelt ami azért volt, mert én több mint az út felét át aludtam. Amiről Pierre fotót is készítette és ezt fel tette Instagramra. Amiért nem haragudtam, mert ezen mit lehet oly annyira csodálkozni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
