Árnyak tánca

Második rész

Sok éve, hogy utoljára láttam Jacobot, már lassan idejét sem tudom. Viszont semmit nem változott.

-Jó újra látni! -lépett be utánam a szobámba.

-Téged is! -öleltem meg újra. Bár nem találkozhattunk, de attól még a kapcsolatot tartottuk. Szinte minden nap telefonáltunk vagy írtunk egymásnak. Szorosan tartott karjában.

-El sem hiszem, hogy itt vagy! -engedett el végül. -Sokat változtál! -mért végig.

-Jó vagy rossz irányba? -nevettem.

-Kész nő vagy! -jelentette ki. Elpirultam válaszától, pedig nekem nem szokásom. Jó volt végre vele tölteni egy kis időt. Bella nyilván ki sem dugta az orrát a szobából egy pillanatra sem.

-Velünk jössz a suliba reggel? -kérdeztem boldogan.

-Én a rezervátumba járok iskolába! -mondta szomorúan.

-Ohh.. kár. Pedig jó lett vola veled tölteni a napot. -az idő hamar telt én pedig már csak azt vettem észre, hogy reggel van a suli pedig nem vár.

-Vezessek én? -kérdeztem az autó felé haladva.

-Majd én megoldom! -mondta. Pár percel később pedig már meg is érkeztünk a lehető legcsodásabb helyre. Hogy én ezt mennyire vártam. Mondanom sem kell amint kiszálltunk a kocsiból mindenki minket nézett. Bella eltűnt valami random sráccal, hogy körbevezesse én pedig egyedül maradtam a szekrényemnél. Ahogy csuktam be az ajtaját egy arany szempárral találkozott tekintetem. Erősen meredt rám tekintete, mintha csak keresztül akarna látni rajtam. Mikor elindultam az irányába sem hagyta abba tevékenységét.

-Talán van rajtam valami érdekes? -Álltam elé.

-Ne haragudj, csak elbambultam. -sütötte le szemeit.

-Más felé bambuljál! -mosolyogtam rá látszólag kedvesen, aztán tovább indultam volna, de ismét megszólalt.

-Új vagy igaz? -csatlakozott mellém a sétában.

-Azért szerintem ezt nem nehéz kitalálni. -kezdett idegesíteni jelenléte.

-Edward Cullen vagyok!

-Én pedig nem kérdeztem.

-Egyszerűbb lenne, ha tudnám mit gondolsz. -dünnyögi.

-Most éppen arra gondolok, hogy miért ver az Isten!

-Ohh..

-Merre van az étterem kedves Edward?

-Gyere! -indult el egy random irányba én pedig követtem. Magas volt és kifejezetten helyes. Arany barna haja és szeme biztosan sok lányt lekenyerezett volna, de engem valahogy mindig is taszítottak az ilyen fiúk. Valahogy nem vonz ez a nyálasság. Egészen az ajtóig kísért. A nagy huzat majdnem lefújta rólam még a farmer kabátomat is.

-Köszönöm! -forultam volna felé, de már az ellenkező irányba rohant. Mindegy is igazából. Amúgy sem volt szükségem  most társaságra. Vettem magamnek egy innivalót, aztán megindultam az első órára. Szerencsére a testneveléssel soha nem volt bajom. Nem úgy, mint drága hugomnak, aki szenvedő fejjel sétált felém.

-Na mi a helyzet?

-Ez a hely rémes! -panaszkodott.

-Annyira nem rossz! Bár az emberek kissé furák! -jegyeztem meg én is. -Valami random tag elkezdett bámulni, aztán random eltűnt mikor megmutatta az éttermet.

-Fura!- nevetett.

-Ti tesók vagytok? -jött oda egy srác, akit Bella sikeresen lecsapott röplabda közben.

-Ikrek! -javítottam ki.

-Mike vagyok! -mutatkozott be.

-Én Bella, ő pedig az ikertestvérem Ruby. -válaszolt Bells helyettem is. A srác eléggé méregetni kezdett és ekkor rohant oda hozzánk egy csaj.

-Bella minden oké? -látszott rajta, hogy a legkevésbé sem érdekli a helyzet, csak a srác aki  nekünk magyarázott. Méregetett engem, bennem pedig azonnal bekapcsolt a versenyszellem. Nem szeretem, amikor a lányok ledominálnak így drága Jessica szerzett magának egy ellenfelet.