Anisette a teáscsészében『taekook』

5. fejezet

Mindennel elkészültem. Egy bőröndbe nagy nehezen belefértem. Jin azt írta, hogy a család villája Párizs másik felén van. Egy utolsó cigit elszívok az erkélyemen. Bam is kiül velem és nézzük a tornyot. Remélem azért onnan is lehet majd látni, már úgy megszoktam. Mosolyogva szívom a bűzrudat. De fog hiányozni minden. Viszont van bennem egy gombóc, hogy vajon ők is alkalmasnak találnak-e? Meg hogy ne káromkodjak, meg ilyenek. Nagyon nehéz lesz. Mondjuk szakácsként nem sok időt fogok a családdal tölteni, a helyem a konyhában lesz. A gondolatra összeszűkült a gyomrom. Oda leszek száműzve? Próbálom elhessegetni a gondolatot, majd bebújok párnáim közé. Hamar sikerül elaludnom. Magamtól kelek fel, kutyusom még nagyban durmol mellettem. Letusolok, felöltözök, fogat mosok és készen is vagyok. Jin szerint mindenképpen öltönyben menjek, ezért így is teszek. Házikedvencem amikor meglát elkezdi csurgatni a nyálát. Ennyire jól néznék ki? Lehetséges. Fekete öltöny, alatta fehér ing, egy fekete trapéznadrág és fekete lakkcipő. Egynek elmegy...kicsit stresszesen fogok egy taxit. Bamot nem tettem ketrecbe, nem hinném hogy beférne abba, amiben kölyökkorában hoztam, tekintve hogy dobermann és hamar megnő. Szájkosarat tettem rá, mást nem. Megmutattam a címet a sofőrnek, aki örömmel indult meg arra. Eléggé ideges vagyok, izzad a tenyerem. Remélem meg tudok felelni nekik, főleg mert nem lesz olcsó mulatság ez a fuvar.