8. fejezet

63 1 0
                                    

-Yeri megmutatja önnek a konyhát, ahol dolgozni fog. Ha lehet, csak akkor hagyja el a konyhát, ha a szobájába kell mennie valamiért.-mondja a feleség, mire én hevesen bólogatok. Itt is terem a bejárónő. Kimegyek az ajtón, ahol a két fiatal áll. A lány szemforgatva enged el, a fiú pedig csillogó íriszekkel, mosolyogva.
-Ez lenne az. Van két sütőnk, biztos ami biztos.-tényleg remekül van felszerelve, még nekem is tetszik. A lány mindent alaposan megmutat, így máris jobban mozgom ebben a konyhában.
-Bepakolhatok a szobámba? Ha nem nagy kérés.-kérdem, mire a szolga bólint. Meghajolok és megkeresem jobbról a kilencedik ajtót. Ilyen nincs! Az én szobám is végig van futtatva arany csíkokkal. Rengeteg növény van és egy szépen megvetett franciaágy. Annyi a dolgom, hogy ruháimat elrendezzem, ami húsz perc alatt meg is történik. Találtam a szekrényben séf kellékeket. Itt az idő elfoglalni a helyemet. Van ilyen menő, fehér séfsapkám is, amivel úgy nézek ki, mint az a patkány a Lecsóban. Lebattyogok a helyemre. Bejön egy ember, feltételezem az egyik pincér.
-Ez a mai kérés. Ezt kell elkészítenie.-tolja elém a cetlit, amire különféle előkelő ételek kerültek föl. El tudom őket készíteni, csak sok időbe telik. Neki is állok a főzőcskézésnek. Belép a konyhába valaki, de nem nézek fel, biztos csak valamelyik szolga.

Anisette a teáscsészében『taekook』Donde viven las historias. Descúbrelo ahora