Visszaérek lakásomba, ahol egyből kutyusom, Bam fogad. Felakasztom kabátomat a fogasra, majd bemegyek a nappaliba. Nem fogom ezt a lakást véglegesen elhagyni. Bérbe se adom ki. Ki tudja, meddig leszek ott? Kiállok az erkélyemre és egy újabb cigire gyújtok rá. Az őszi szellő szerteszét fújja fürtjeimet, amitől akaratlanul is mosolyognom kell. Megtámaszkodom a rácson és gyönyörködöm. Még hogy szemétdomb? Kilátásom van az Eiffel-toronyra, na. Szeretem ezt a lakást, ezért nem adom el. A másik meg az, hogy Bamot is magammal kell vinnem, nem lenne ki gondozná. Bemegyek a levegőről és célba veszem a fürdőt. Kedvenc hibiszkuszos tusfürdőmmel lemosom magamról Párizs utcáit. Házikedvencem bejön a fürdőbe és leül mellém. Nézi ahogy fogat mosok. Az is valami...álmosan fekszem be az ágyamba. Kutyám oda is követ, így behuppan mellém és az egyik mancsát vállamra helyezi. Megsimogatom buksiját és egy kis idő múlva bealszunk. Reggel olyan tíz körül kelhettem, de csakis azért, mert a mellettem fekvő elkezdett nyüszíteni, hogy neki kaja kell. Fantasztikus. Dünnyögve kibújok a mennyországból és eltotyogok a konyhába.
-Nincs kutyakaja...-sóhajtom. Felveszem kabátomat és papucsban megindulok a közértbe.
-Jó reggelt Jungkook!-köszön Adette, a kasszás.
-Neked is.-ásítom.
-Mit keresel?-jön oda hozzám.
-Elfogyott a konzerv és a táp is.-fogom fejem.
-Rendben.-elillan mellőlem és két csomag eledellel tér vissza.-Ez a táp csirkehúsos, a konzervcsomagok pedig sertéshúst tartalmaznak.-nyomja a kezembe még a számomra is gusztának tűnő cuccokat. Bár lehet, hogy csak az éhességem miatt gondolom így.
-Kérhetek egy teát is?-teszem a pultra a kajákat.
-Persze.-kifizetem a dolgokat és battyogok vissza házikómba.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Anisette a teáscsészében『taekook』
Hayran KurguAnisette: Franciai ánizslikőr. No de mire gondolhattam ezzel kapcsolatban? Mire érthettem ezt? Taekook párosunk újabb könyvet érdemel, így nekikezdek egynek. A cím eléggé sejtelmes...Miként kerülhetett likőr egy teáscsészébe? Vagy lehet, hogy nem is...
