Bosszúsan feltrappolok a lépcsőn. Bemegyek a szobámba, előveszem a táskámat és elkezdek bele pakolni. Kopogtatást hallok, így vérben forgó szemmel nyitok ajtót. Amikor meglátom szerelmemet könnyben úszó íriszekkel, az enyémek is meglágyulnak. Megfogom vékony kezét és behúzom a szobába.
-Ne menj el Jungkook!-sír és megcsapja a mellkasomat.
-Nem maradhatok! Még a végén megölnek a szüleid.-átölelem és egy puszit nyomok kobakjára.-Tae! Gyere velem!-erre felcsillannak a szemei.
-Szabad? Nem lesznek mérgesek?-kérdi.
-Taetae. Én leszek mérges, ha most nem jössz velem. Szeretlek...-puszilgatom arcát.
-Hát jó. Én is. Titokban összepakolok.-rám kacsint és halkan kioson. Én csak elmosolyodom. Minden készen áll. A taxit iderendeltem. Bamot összeszedem és kiviszem magammal az autóba. Eltelik öt perc, egyetlenem szalad ki a házból és bepattan mellém.
-Indulhatunk.-intek a sofőrnek. Este van mire megérkezünk szerény hajlékomba. De jó, hogy nem adtam el! Képzeletben vállon veregettem magam emiatt.-Öö...figyelj Tae. Ez a ház nincs arannyal bevonva és nincs tó a közepén.-vörösödöm el.
-Nem érdekel. Én nekem az nem volt otthon. Kényelmetlen volt.-sóhajt és bejön utánam.
-Nagyon rossz?-kérdezem a fiút, aki óriási szemekkel néz körbe.
-Imádom!-az irányt a szobám felé veszi. Feltűnik neki az erkély, így kikukucskál rajta.
-Az Eiffel-torony.-mosolyodom el.
-Ah Kookie. Köszönöm, hogy veled élhetek.-ugrik nyakamba.-Mit szólnál, ha felavatnánk az ágyat?-kezdi kigombolni ingemet.
-Te tényleg Anisette vagy a teáscsészében.-nevetem el magam.
-Most már jó helyen vagyok.-csókol meg, én pedig eldöntöm őt az ágyon.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Anisette a teáscsészében『taekook』
Hayran KurguAnisette: Franciai ánizslikőr. No de mire gondolhattam ezzel kapcsolatban? Mire érthettem ezt? Taekook párosunk újabb könyvet érdemel, így nekikezdek egynek. A cím eléggé sejtelmes...Miként kerülhetett likőr egy teáscsészébe? Vagy lehet, hogy nem is...
