In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

59.rész

Kifele vettem az irányt, hogy visszamenjek a Roxfortba, de hirtelen felbukkant Adrian. Mindig ott van, ahol én vagyok..

-Te egyedül?-kérdezte s átkarolta a vállam, mint mindig.

-Igen, de épp indulnék vissza.-mondtam.

-Visszakísérlek, nem engedhetem, hogy egyedül sétálj haza. -kuncogott.

-Rendben, köszi. -mondtam, nem is érdekel, kísérjen haza.

-Ha már nincs veled a Riddle gyerek, akkor én kell vigyázzak rád.-flörtölt miközben elindultunk az úton.

-Ugye?-kuncogtam.

-Igen. De meglep, hogy nem utasítasz vissza. -vigyorodott el.

-Kivételes eset a mai. -kuncogtam.

-És mitől kivételes?-vigyorgott.

-Csak úgy van kedvem. -mondtam, pedig az igazság az volt, hogy Mattheo felmérgesített, ahogy azzal a csajjal enyelegtek.

-Talán Riddle van a dologban?-kérdezte.

-Nem, hagyjuk. -forgattam a szemeim.

-Sosem tudtam mit látsz benne. -mondta.

-Ne beszéljünk most róla, jó?-kérdeztem.

-Hát jó. -kuncogott s lassan vissza is értünk a Roxfortba.
Adrian felkísért a szobámhoz, amit megköszöntem neki, majd elment.
Kis idő múlva Linda és Theodore is visszaértek s bejöttek a szobánkba.

-Mattheo is visszajött veletek?-kérdeztem.

-Ő nem tudom hol van, szerintem még ott. -mondta Theodore.

-Van kivel legyen, az a lényeg.-kuncogtam ironikusan s leültem az ágyamra.

-Nem értem miért ekkora seggfej.-mondta Linda.

-Vagy lehet nem is az. -mondta Theodore.

-Az orrom előtt enyelegtek ketten, Theo!-mondtam idegesen.

-Tudod a buliban milyen csajok vannak, és megcsókolta? Nem. -mondta Theodore felvont szemöldökkel.

-A múltkor megcsókol, ma meg azt mondta csak azért tette mert megkívánt? Bulikban is megkíván lányokat és ezért enyeleg velük. -forgattam a szemeim.

-Tudod jól, hogy te más vagy számára.-mondta Theodore.

-Én is ezt hittem, de úgy látszik tévedtem. Mi ketten nem fogunk újra összejönni soha, ez már reménytelen.-mondtam.

-Vagy pedig tévedsz. -mondta Theo.

-Nem tévedek. -mondtam.

-Ó igazán? Szóval, hogyha tényleg úgy van ahogy mondod és Mattheo már nem szeret téged, akkor szerinted miért engedték szabadon az apádat?-kérdezte Theodore, de erre lefagytam. Nem értettem mire gondol, elkezdtem gondolkozni, majd leesett.

-Mi..?-kérdeztem.

-Hallottad. -mondta Theo.

-Viccelsz. -mondtam teljes sokkba.

-Azt mondod, hogy Mattheo...?-kérdezte Linda ő is meglepve.

-Ez nem lehetséges. -mondtam.

-Dehogyisnem. Mattheo miatt engedték ki az apádat a börtönből.-mondta Theo.

-De ezt hogyan?-kérdeztem idegesen.

-Imperatus átokkal kényszerítette a feljelentőket, hogy vonják vissza a feljelentést. -mondta Theo.

-Komolyan?!-kérdezte Linda

-Ezt nem tudom elhinni. -mondtam lesokkolva.

-Mattheo megtiltotta, hogy elmondjam neked, de muszáj volt elmondanom. Annyira hülyék vagytok, szeretitek egymást és így viselkedtek. -forgatta a szemeit Theodore.

-Mattheo csinálja ezt! Miért csajozik állandóan?-kérdeztem.

-Mert nagy az egója azért. -mondta idegesen Theodore.

-Pff. -sóhajtott Linda.

Aztán kicsit még beszélgettünk, majd Theodore visszament a szobájukba és aztán elaludtunk.

Másnap

-Jó reggelt. -köszöntem.

-Neked is. -mondta Linda.

-Szerinted Mattheo tényleg képes volt megtenni ezt?-kérdeztem.

-Kétség kívül.-mondta Linda.

-Átmegyek hozzuk, de ha egy csajt kapok az ágyában örökre végeztem vele.-mondtam.

-Tudod, hogy direkt akar bántani téged.-mondta.

-Befejezhetné végre!-mondtam idegesen s felöltöztünk egyenruhába s indultunk ki az ajtón, de éppen jöttek a fiúk is egyenruhába a folyosón: Theodore, Mattheo, Draco és Blaise.

-Jó reggelt. -köszöntek.

-Nektek is. -mondtuk egyszerre Lindával.
S elindultunk. Blaise s Draco ment elől, Theodore s Linda utánuk, majd végül Mattheo és én, egymás mellett mentünk.

-Kialudtad magad?-kérdezte rám pillantva. Én is rápillantottam flegmán, most úgy viselkedik mintha mi sem történt volna a buliban?!

-Ó fogd be. -forgattam a szemeim.

-Látom nem igazán. -kuncogott.

-Én meg látom, hogy neked jó kedved van és örülök neki. -mondtam idegesen.

Pár másodpercig csendben maradt, majd ismét megszólalt.

-Haragszol rám a tegnap miatt.-mondta.

-Ne hidd. -mondtam.

-Nem láttalak azután, viszont Lindáékat igen. Te visszajöttél?-kérdezte.

-És ha igen?-kérdeztem flegmán.

-Egyedül jöttél vissza?-kérdezte.

-Ó mert talán azt hiszed én nem tudok keríteni magamnak valakit olyan könnyen, mint ahogyan te is?-kérdeztem ironikusan.

-Mégis kivel jöttél vissza, Rebecca?-kérdezte Mattheo összevont szemöldökkel, lassan megis érkeztünk a Nagy Teremhez reggelizni.

-Mondjuk úgy, hogy volt ki hazakísérjen.-mosolyogtam ironikusan, a többiek bementek a Nagy Terembe, én is beakartam menni, de Mattheo elkapta a karom s visszarántott.

-Fejezd ezt be, mond el szépen. -mondta kissé idegesen.

-Engedj el. -mondtam s szúrós szemekkel a szemeibe néztem.

-Nem, amíg el nem mondod.-mondta.
Erre csak szúrós szemekkel néztem s nem mondtam semmit.

-Ki vele. -mondta.

-Adrian kísért haza, de ne hidd, hogy bármi közöd is lenne hozza.-mondtam szúrós szemekkel.

Erre Mattheo elengedte a kezem s idegesen bement a Nagy Terembe s bevágta az ajtót.

-Idióta. -mondtam halkan, majd bementem én is.