In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

67.rész

Elővettem egy papírt s elkezdtem írni a levelem Mattheo-nak:

,,Bocsi, hogy nem írtam vissza. Anyuék még mindig nem lépnek túl a témán s nem akartam, hogy te is ideges légy emiatt. Na mindegy. Még jó, hogy megyek veletek. Csak mèg nem tudom, hogy hogyan, merthogy most nem megy a Roxfort Express és anyuék kizárt, hogy elvisznek. De mindenképp megoldom. A baglyod megsérült kicsit, így az enyémet küldöm vissza. Nagyon hiányzol, már várom, hogy lássalak.
                          Addig is puszillak,
                                     Rebecca

Aztán összetűrtem és odaadtam a baglyomnak, mert ugye Mattheo baglya most még nem tud repülni.

Másnap
Péntek van így gondoltam összepakolom a cuccaimat, mert holnap indulok vissza.
Anyuék most dolgoznak, így egyedül vagyok itthon. Miután összepakoltam a cuccaimat lementem a konyhába s megnéztem van-e minden hozzávaló, ami egy tortához kell, mert Mattheo-nak szülinapja lesz, így gondoltam meglepem egy tortával. Hálistennek megvolt itthon minden, így neki állhattam a torta készítésnek, közben meg zenét hallgattam. Csokis tortát sütök, nem tudom melyik Mattheo kedvence, de gondolom a csokist mindenki szereti, vagy tévednék?
A külsejét pedig tejszínhabbal díszítettem s a tetejére felírtam, hogy "Happy birthday to my favorite boy".
Szerintem szép lett, ahhoz képest, hogy nem szoktam tortákat sütni,
de Mattheo-ért mindent. Beraktam a hűtőbe és visszamentem a szobámba tévézni.
Nem sokkal később hazajöttek anyuék is a munkából, ezt onnan hallottam, hogy apa hangosan megjegyezte, hogy:

-De nincs is szülinapom. -mondta hangosan, úgy, hogy a szobámban is hallottam. Erre nevetve kijöttem a szobámból s a konyhába siettem.

-Biztos?-nevettem ironikusan.

-Szép lett. -mondta anya az egyik széken ülve.

-Köszi. -néztem rá.

-De ezt attól tartok mi kell megegyük.-mosolygott apa.

-Hm?-kérdeztem ránézve.

-Merthogy nem mehetsz többet vissza oda. -mondta apa, ezt már komolyan, s nekidőlt a konyhabútornak.

-Mi?-kérdeztem ránézve kuncogva, mert azt hittem csak viccel.

-Így jobb lesz neked is. -mondta anya.

-Ugye csak vicceltek?-kérdeztem, de erre megrázták a fejüket.

-Rossz hatással van rád ez az egész, és a kapcsolatod nem egészséges azzal a fiúval, értsd meg. Csak bajt hoz rád.-mondta anya.

-Mert Voldemort fia, igaz?-kérdeztem.

-Igen. Nem tudom mivel bolondított így magába, de ennek most véget fogunk vetni. -mondta anya.

-Így van, többet nem találkozhatsz vele és az iskolába is csak a cuccaid miatt mehetsz vissza. -mondta apa.

Ez annyira sokkolt, hogy most nem tudom sírjak-e vagy kacagjak. Mi ez az egész? Remélem csak egy rossz álom.

-Öhm..-makogtam, mert nem tudtam mit mondjak így hirtelen. -Nem.

-Mi nem? A szüleid vagyunk, ne ellenkezz, mi tudjuk, hogy mi a legjobb neked. -mondta apa.

-Nem. -kuncogtam ironikusan. -Nem fogjátok elcseszni az életem, a Roxfort a legjobb varázslóknak való iskola. Szerencsés vagyok, hogy ott tanulhatok. Nem vehetitek el ezt tőlem, ezt nem hagyhatom.

-Gondoltuk, hogy így fogadod majd. De te is tudod, hogy ez a legjobb neked. Egy gyilkos fiával akarod élni az életedet, komolyan? A szerelem lehet most elvakít, de majd te is belátod. -mondta apa.

-Szerelem? -nézett apára anya. -Mit tudna szeretni azon a beképzelt fiún? Nem is értem, hogy hogyan tudsz vonzódni hozza ennyire, Rebecca.

-Ha esetleg adnátok egy estélyt neki, hogy megismerjétek őt, akkor nem kéne ezen a fölösleges dolgon vitatkoznunk. És nem, nem fogom otthagyni a Roxfortot, sosem tenném. Szeretem és nem választhattok el tőle. -mondtam idegesen.

-Most kit szeretsz? A Roxfortot vagy Voldemort fiát?-húzta össze a szemöldökét anya.

-Mattheo a neve, basszus. -mondtam idegesen.

Erre nem mondtak semmit, csak összenéztek.

-És nem vagyok hülye, tudom, hogy kivel vagyok együtt. És ha olyan gonosz lenne, mint amilyennek hiszitek őt, akkor rohadtul nem lennék a közelében sem!-mondtam idegesen s felmentem a szobámba, nem vártam meg, hogy válaszoljanak. Nem is érdekel már, meguntam a vitatkozást, fölösleges.

Már este volt, a vacsorára nem is mentem le, nem volt kedvem. Csak lefeküdtem az ágyamra és gondolkoztam, majd elnyomott az álom.
Másnap szombat volt, végre megyek vissza a Roxfortba. S még hogy nem akarnak engedni... én megértem, hogy a szüleim, de elkell fogadják ezt. S bízniuk kell bennem. Ha Mattheo egy barom lett volna az elején is, mikor ismerkedtünk, akkor nem jöttem volna vele össze. Azt hiszik a szüleim, hogy hülye vagyok. Ha hiszik ha nem, van eszem nekem is.