In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

70.rész

Elindultunk a bejárat felé, már kihallatszódott a hangos zene, s az emberek kiabálása odabentről. Néhányan kint voltak az ajtó előtt s cigiztek s ittak.
Tökéletes hely egy szülinapra, mi?Irónia.

Mattheo megfogta a kezem, a másik kezembe meg vittem a dobozt. Besétáltunk a buliba s az volt az első, hogy körülnéztünk. Kerestünk valami szabad helyet, mármint ilyen kanapék vannak asztalokkal. Mikor megpillantottunk egyet odasétáltunk, közben Mattheo s Theodore lepacsizott a szembejövő haverjaikkal, Draco, Blaise is itt voltak, s odajöttek hozzánk.
Mattheo még mindig szorosan fogta a kezem s nem engedett messze magától.

-Ma akkor ünnepelünk, ugye?-vigyorgott Blaise.

-Nem. Temetésre jöttünk.-forgatta a szemeit ironikusan Theodore, erre elnevettük magunkat.

-Látom Nott-nak ma is jó kedve van. Na gyertek üljünk le. -mondta Blaise s már akartunk menni, hogy foglaljuk el a helyet, de hirtelen valaki épp ment el mellettünk s nagy erővel a karomnak csapódott. Valami srác volt, velünk egykorú. De ahogy nekem jött leejtettem a dobozt a tortával s az a földre esve kiborult, a torta ki is esett.
Azt hittem meghalok. Nagyon rosszul esett. Pedig meglepetésnek szántam.

-Nem tudsz vigyázni, seggfej?!-förmedt rá Mattheo idegesen a palira s utána egyből a földön landolt tortára nézett.

-Véletlen volt, ne haragudj. -nézett rám a pali s a földön heverő tortára. -Ebből már nem esztek.

Erre nem mondtam semmit csak a tortát bámultam s leguggoltam a földre, hogy valahogy felszedjem. Itt már azon a ponton voltam, hogy csak sírni tudnék. Alig bírtam visszatartani a könnycseppjeimet. Ez is csak velem történhet meg, b@ssza meg.

-Húzz a f@szba. -kiabálta Mattheo a palira, aki el is ment egyből.

-Bakker, ekkora szemetet. -mondta Theodore s ő is a tortát nézte. -De szép a torta egyébként.

Én nem mondtam semmit, csak még mindig próbáltam feltakarítani.
Mattheo erre leguggolt mellém s segített.

-Ezt te sütötted?-kérdezte keresve a tekintetem.

-Nagyon jó lett. -szólt közbe Draco.

-Csakhogy már ehetetlen. -mondtam s egy könnycsepp kihullt a szememből, de egyből letöröltem. Nem akartam, hogy így lássanak.

-Hé, ne sírj. -fogta meg a kezem Mattheo.

-Nem sírok!-mondtam idegesen, erre kicsit meglepődött.

-Takarítsuk fel. -mondta Mattheo s felvette a dobozt, benne a tönkrement tortával. Odamentünk az asztalhoz s leraktuk oda, mi pedig leültünk a kanapéra.

-Ne aggódj, Rebecca. Ez csak egy torta.-mondta Blaise, erre Mattheo sötét tekintettel bámulta meg.

-Meglepetés volt. -mondtam, erre Mattheo rám nézett.

-Így is az. -mosolygott. -Aranyos volt tőled, hogy tortát sütöttél. Nem kellett volna.

-Biztos finom is. -mondta Linda.

-Hát..-mosolyogtam, de még mindig rosszul érzem magam, amiért ez történt.-Boldog születésnapot.

-Köszönöm. -kuncogott Mattheo s erre megöleltem. Ő is szorosan magához szorított.