In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

68.rész

Aztán felöltöztem s gondolkoztam, hogy vajon mivel jutok el Roxmortsba..
Ezek után hogy a fenébe kérjem meg a szüleim, hogy elvigyenek? Sehogy. Nem vinnének el. Teljesen magamra maradtam most, nem tudom mit csináljak. Mattheo sem küldött vissza baglyot. Azt se tudom, hogy hányra tervezik a bulit Roxmortsba, de gondolom, hogy este.
Lementem reggelizni, anyuék most sincsenek itthon. Miután reggeliztem leültem a kanapéra s csak gondolkoztam. Roxmortsba nem tudok eljutni a mugli vonatokkal. Csakis a Roxfort Express visz el oda..  Szép.. most hogyan oldjam ezt meg?..
Tényleg csak az marad, hogy valahogy megkérem apát, amikor majd hazajönnek. Hátha valahogy megtudnám győzni.
Aztán még bepakoltam a bőröndömbe azokat a cuccokat, amik még nem voltak benne s most már indulásra készen lennék.

Pár óra múlva..

Anyuék hazaértek s már alig várom, hogy észrevegyék a bőröndöm, ami a bejárati ajtónál fekszik, rajta Mattheo törött szárnyú baglyával.
Jelenleg 6 óra volt és mostmár el kéne indulni, hogy odaérjek időben Roxmortsba.

-Apa. -szóltam apának, aki a nappaliban ült a kanapén.

-Hm?-kérdezte.

-Nem tudnál...öhm..  esetleg?-makogtam össze vissza. -Te. Én. Autó. Roxmorts?

-Ugye csak viccelsz, Rebecca? Megmondtam, hogy nem mehetsz vissza!-mondta apa.

-De a cuccaimért!-hazudtam.

-Ezért pakoltad fel a nagy bőröndödet?-kérdezte apa, erre anya is bejött a nappaliba.

-Na jó. -sóhajtottam. -Ma megyek vissza, Mattheo-nak szülinapja van és tartunk egy kis bulit Roxmortsba.

-Szó sincs róla. -mondta anya.-Itthon maradsz.

-S én még elmondtam őszintén.-forgattam a szemeimet.

-Ne forgasd a szemeidet!-mondta anya idegesen

-B@szki, a torta. -jutott eszembe s gyorsan kivettem a hűtőből s odaraktam a csomagom tetejére.

-Hánytól lesz az a buli?-kérdezte apa.

-Nem tudom azt. -mondtam.

-Na gyere, elviszlek. De vedd úgy, hogy ez a záróbulid. Búcsúzz el mindenkitől.-mondta apa s felállt a kanapéról s a bejárati ajtó fele mentünk, anya is jött.

-Ezt nem mondhatod komolyan.-forgattam a szemeim s kinyitottam az ajtót s nem hittem a szememnek.
Egy autó állt a házunk előtt, amiből éppen most ugrott ki Theodore Nott sietve.

-Mi a szar. -sokkolódtam le.

-Megjött a fuvarod, Rebecca. -mondta Theodore s odasietett hozzánk s gyors felkapta a földről a bőröndöm s a tortát.
Erre kiszállt a kocsiból Linda is s mosolyogva odajött az ajtóhoz.

-Jó estét. -köszönt Linda a szüleimnek.

-Ő itt Linda. -mondta a szüleimre nézve.

-Szia. -köszöntek egyszerre.

Linda megfogta Mattheo baglyának a ketrecét s berakta a kocsiba. Ekkor a kocsi dudája hangosan megszólalt. Mind odanéztünk s Mattheo ült a kormánynál. Szegénykém nem mer kiszállni? Elnevettem magam.

-Ülj szépen, Mattheo. -mondta Theodore idegesen. -Szívbajt kaptam itt a csomagtartónál. S Rebecca a bőröndöd nem fér be.

-Valahogy nyomd be. -nevettem, egyből sokkal de sokkal jobb kedvem lett, ahogy megláttam őket. Úgy éreztem újra élek, újra nevetek s minden jobb velük.

-A kocsi oldalát mindjárt kinyomom.-erőlködött Theodore, erre Mattheo kiszállt.
Itt kicsit megijedtem, hogy most mi lesz. De Mattheo csak lazán Theodore mellé sétált s segített berakni a bőröndöm.

-Semmire nem vagy képes nélkülem.-mondta Mattheo s amikor valahogy végül megoldották rám nézett.
A szüleimet is sokkolta az egész, meg sem tudtak szólalni, csak bámulták a két fiút.

-Szóval.. öhm ő itt..-akartam bemutatni Mattheo-t, mivel elkezdett közelebb lépkedni felém.

-Mattheo Riddle. -mondta Mattheo a szüleimre nézve.

-Már találkoztunk. -mondta anya szúrós szemekkel.

-Felejthetetlen élmény. -mosolyodott el Mattheo s rám nézett, én visszamosolyodtam, ahw, annyira hiányzott.

-Jöttetek értem?-mosolyogtam ránézve.

-Nem hagyhattunk itt. -mosolygott s magához húzott s félig megölelt.

-Na de induljunk is. -mondta Theodore ránk nézve.
Erre Mattheo megint a szüleimre nézett.

-Tudom, hogy mit gondolnak rólam. És tudom, hogy egy seggfej voltam abban a vendéglőben. Minden rosszat feltételezhetnek rólam, úgy hívnak, ahogy akarnak, Voldemort fia vagyok, nem tagadhatom. S azt sem, hogy szeretem Rebecca-t. Úgyhogy, most velem fog jönni, ha akarják, ha nem.-mondta Mattheo a kezemet szorítva.

-Csak vigyázz rá. -mondta apa, de szerintem belül mindketten robbannak a dühtől, csak nem merik kiadni magukból.

-Mattheo jó gyermek. -nevetett Theodore. -Csak kivéve, amikor nem az.

-Theo!-lökte meg viccből Linda.

Mattheo csak megforgatta a szemeit s majd újra apámra nézett s megszorította a kezemet, úgy hogy apa is lássa, ezzel jelezve neki, hogy igenis vigyáz rám.

S megfordultunk s a kocsi felé vettük az irányt. Köszöntem anyuéknak s beültem a kocsiba elől, az anyós ülésre. Mattheo meg vezetett, Theodore s Linda pedig a hátsó ülésen ültek.