100 hiba (Manuel ff)

Első fejezet

Azt hiszem elaludtam... Vagyis. Elaludtam. És most fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Ha jól sejtem nem Pesten. Laura vagyok, tizenhat éves amúgy.

-Bocsánat! Hol vagyunk? - Kérdeztem meg egy arra járótól. -

-Győrben, miért? - Nézett rám elég furcsán a férfi. -

-Semmi, köszönöm!

Oké, ez elég gáz. Nem elég, hogy elaludtam a buszomon, de nem is arra a járatra szálltam, amire kellett volna. A buszsofőr keltett fel, hogy szálljak le és örüljek, hogy nem kéri el a jegyemet. Mivel a bkv-n kívül másra nincs bérletem, úgyhogy eléggé örültem a "kedvességének". Miután elment a férfi, a zsebemből előkotortam a már igen-igen megviselt cigis dobozomat, meg az öngyújtómat. Ajkaim közé vettem egy szál cigarettát, és habozás nélkül gyújtottam rá. A füst jólesőn marta a torkomat, kicsit segített lenyugtatni a gondolataimat. Átmentem az út másik oldalára, hogy megnézzem, mikor jön legközelebb busz. Szerencsémre csak másfél órát kell várnom, és nem ragadok itt holnapig.

-Hallod, csajos? Győrben vagyok. - Mondtam a telefonba, miután Sári végre felvette. -

-He? Minek? - Kérdezett vissza a legjobb barátnőm. - Jajj, persze! Elszöktél arra a közösségi Manuel koncertre, mi?

-Milyen koncert? Hol van? - Csaptam le egyből a lehetősségre. Manu a kedvenc előadóm, persze, hogy elmegyek, ha már itt vagyok. -

-Valahol a központban, de inkább kérdezz meg valakit. Még odaérsz.

-Köszi az infót! Igazándiból csak bealudtam a buszon. De ha már itt vagyok... Na majd dumálunk, szia!

-Vigyázz magadra! - Mondta, majd kinyomta a hívást. -

Úgy döntöttem, egy ilyen alkalmat nem hagyhatok ki. Szóval miután elszívtam a cigimet, bementem a legközelebbi kávézóba érdeklődni. Megtudtam, hogy a koncertig még van egy óra, hogy innen körülbelül két utcára van, és hogy nem kell belépőt fizetni, mert az önkormányzat állja az egészet. Szóval fogtam magam és odasétáltam a koncerthez. Otthon valószínűleg nem fog feltűnni a hiányom, legalább ezért nem kell aggódnom.

Valószínűleg nem tudhatnak sokan erről az eseményről, hiszen a hely közel sincs tele. Simán le tudtam dobni magam az első sorban egy szabad helyre.

Talán ez a szerencsenapom.

A koncert kezdete előtt előkotortam a táskámból az "enyhén" saláta töri füzetemet, hogy a holnapi doga előtt egyszer azért elolvassam. Bár fogalmam sincs, miről tanultunk mostanában. Órákon vagy zenét hallgattam, vagy szöveget írtam. A hátsó pad meg a hosszú haj előnye.

A koncertig visszalevő közel egy óra gyorsan eltelt, főleg miután elkezdtem beszélgetni egy velem nagyjából egyidős lánnyal. Megtudtam róla pár infót, instát cseréltünk és nagyjából ennyi.

A koncert nagyon szuper volt, Manu most is, mint mindig csodálatos volt. Imádom a hangját és a zenéit is. Körülbelül az első zene közepétől állva élveztük a koncertet.

De minden jónak vége szakad egyszer. A koncertnek is vége lett. Mivel videóztam meg ilyenek, a telóm full lemerült. Így indultam neki az éjszakának, egy teljesen ismeretlen városban. A buszmegállóig nem volt nehéz eljutni, csak egy probléma volt. A következő busz, már ha jól láttam a sötétben, közel három óra múlva jön.

Leültem a padra és ismét elővettem a füzetemet. Bár most szimplán szövegírás miatt. Nem megy rosszul, ha őszinte szeretnék lenni. Oké, nem tökéletes, de akkor is büszke vagyok rájuk.

Eljátszottam a gondolattal, hogy Manu valamiért erre jön, találkozunk és hazavisz. Útközben megkérdezi, hogy mit írok, felfedezi a tehetségemet, és felajánl egy duettet. De az élet nem tündérmese. Viszont pozitívum, hogy befejeztem az aktuális dalszövegemet. Majd otthon összerakok hozzá egy zenei alapot, és elraktározom a telefonomban, biztos helyen. Valószínűleg mostanában senki nem fogja hallani Sárin kívül.

Végre a sok várakozás után megérkezett a buszom, úgyhogy haza tudtam menni. A lakásba sikeresen bemásztam egy nyitva felejtett ablakon. Bele dőltem az ágyamba, a telómat felraktam töltőre és már aludtam is.