100 hiba (Manuel ff)

Második fejezet

Első órában megírtuk a csodálatos töri dolgozatot, ami valószínűleg nagyon jól sikerült, tekintve hogy a tanulásra szánt időm nem haladta meg az öt percet. Sári sem tudta jobban, de ketten csak összehoztunk valamit. Ez a jegy nem fogja annyira lerontani az átlagomat, szóval nem igazán érdekel. Alapból nem vagyok rossz tanuló, valahol a hármas és négyes között mozgok.

A következő óra ének volt, a kedvenc tantárgyam. Most a művtöris óra volt, visszakaptuk az előző dogát, ami természetesen ötös lett. Na nem azért, mert beképzelt vagyok, csupán sokat tanultam rá. Nagyon szeretem az éneket, ha felvesznek, képzőművészetis egyetemre megyek. A jegyeim jók, ahogyan elvileg a hangom is.

Jelenleg tesin vagyunk, de szerencsére elég laza a tanárnő, így csak az osztálytársaimmal hülyülünk az udvaron. Ha jó az idő, meg szokta engedni. A fiúk többsége ilyenkor focizik, a többiek meg a lányok pedig csak beszélgetnek. Most meg felelsz vagy merszezünk.

-Lau, felelsz vagy mersz? - Kérdezte Sári. -

-Persze, hogy merek!

-Töltsd ki a Voice jelentkezési lapját. Aztán kitörölheted, de izgulj egy kicsit, hogy elküldöd-e véletlenül. Amilyen szerencsétlen vagy néha...

Mosolyodott el a lány. Én meg mivel nem fogok beriadni egy ilyen egyszerű feladattól, megcsináltam. Még az egyik számomat is feltöltöttem, úgysem fogom elküldeni. De akkor még nem is sejtettem, hogy amikor azzal fogok szórakozni, hogy elküldöm vagy nem, valaki meglök egy kicsit. És mivel ez megtörtént, a kezem meg megcsúszott, a jelentkezésem így pedig elküldődött.

Nem mondom, hogy nem voltam ideges, de Dani nagy szerencséjére szólt a jelző, úgyhogy még csak lecseszni sem volt időm, mivel siettünk be magyarra. A tanár úrnak nem igazán vagyok a szíve csücske, időben bent kell lennem a teremben, ha nem akarok balhét. Bár már rendeződött a kapcsolatunk, azért nem árt figyelni.

Azt hiszem az éneken kívül csak magyarból vagyok dicséretes. Ez köszönhető annak, hogyha nem akarok minden nap szaktanárit kapni, kénytelen vagyok figyelni órán. Az elején nem voltam oda érte, de mára már nagyon jól megy. Szerintem még érdekel is ez a hülyeség... Ott ülök előtte, az első padban, padtársam pedig nincs, szóval akarva akaratlanul is rám ragad a tananyag.

A nap hátralevő része gyorsan eltelt és úgy döntöttünk Sárival, hogy bemegyünk a hangszerboltba, ha már egyszer ennyi időnk van. Az eladó srác nagyon rendes, mindig engedi, hogy használjam, esetleg használjuk a hangszereket. Leginkább egy elektromos gitárt szoktam nyúzni, az adja a legjobb alapot a zenéimhez. Mondjuk máson nagyon nem is tudok játszani... Bár a gitáron is magamtól meg persze Lacitól, a hangszerboltos sráctól tanultam meg. Ha lesz pénzem rá, majd megveszem a kedvenc gitáromat, ami félre van nekem téve már vagy öt éve.

Ma az a terv, hogy a legújabb szövegemet hangszerelem fel. Vagyis nekiállok. Közben Sári elolvassa, véleményt mond. Utána meg gyakorlok valamit a Voice-ra. Ha már egyszer akaratomon kívül jelentkeztem, kihasználom a lehetősséget. Persze amennyiben beválogatnak.

Miután odaértünk a boltba, és készen voltam az alappal, annyira, amennyire szerettem volna, Sárival nekiálltunk ötletelni. Ő egyetértett Lacival, hogy jó ötlet lenne Manu számmal menni, de én nem vagyok annyira biztos ebben. Mert mi van, ha nem fordul meg? Egy Manu számmal bekerülök valaki más csapatába? Az elég gáz. Már ha valaki megfordul. Ha nem, az meg még inkább.

-Hidd el, Lau! Nekem nagyon tetszik a hangod, szerintem nekik is fog. Manuel számmal nem lőhetsz mellé. Az a gyerek úgyis beválogatja a hozzád hasonló tehetséges fiatalokat. - Mosolyodott el Laci. -

-És ha nem fordul meg?

-Akkor csak ő veszít azzal, hogy nem vagy a csapatában. Amúgy ne a kedvenc zenéddel menj, azt tartsd meg későbbre. - Tanácsolta a legjobb barátnőm, miközben az egyik barna tincsét visszatűrte a füle mögé. -

-A Talán jó lesz szerintetek? - Kérdeztem néhány perc halk gondolkodás után. -

-Tökéletes.

-Az bizony. Ha kérdezik, hogy miért ezt választottad, legalább mondhatod, hogy azért, mert remélted, hogy "Talán" ezzel bejuthatsz.

-Ez egy nagyon jó ötlet, köszi Laci! - Mosolyodtam el. -

-Akkor próbára fel!

Mosolyodott el Sári is. És így is tettünk. Nap végére már kifolyt az agyam, annyit énekeltem, meg hallgattam újra ugyanazt az egy számot.

Az ágyamba valamikor hajnalban dőltem be, közben pedig a Talán szólt a fülemben, végtelen ismétlésre állítva.