100 hiba (Manuel ff)

Hetedik fejezet

Őszintén szeretem a vasárnapokat. Főleg azokat, amiken dolgozhatok. Szeretem a kávézót, és az évek alatt már elég jól belejöttem a dologba. Finom kávét tudok csinálni, szerencsére. És az is pozitívum, hogy munkába normálisan szoktam kinézni. Ugyanis ma Manu úgy döntött, hogy "véletlenül" meglátogat. Furcsálltam, amikor tegnap megkérdezte, hol is dolgozok, de betudtam puszta kíváncsiságnak.

-Szia, Lala! - Mosolyodott el, amikor odalépett elém. - Tőled lehet rendelni?

-Szia! Mit szeretnél? - Mosolyodtam el én is. Hiszen szinte nyitásra ideért a fiú. És ebbe se nem akarok, se nem tudok belemagyarázni semmit. Eljött. Lényegében miattam. Én pedig ennek nagyon örülök. Amint lesz egy szabad percem, fel fogom hívni Sárit, hogy elújságoljam neki.! -

-Neked mi a kedvenced?

-Hmm nem is tudom. Változó. Most a sütőtökös kávénk, már ha nem túl beképzelt ezt mondani. - Nevettem fel halkan. Hiszen az én ötletem volt, hogy Starbucks módra mi is csináljunk valami sütőtököset így Halloween-hez közel. -

-De igen, Lau! Még mindig utállak, amiért az a sárga borzalom lett a hónap kávéja! - Kiabált oda hozzánk az egyik munkatársam, akivel amúgy nagyon jóban vagyunk. Csak az ízlésünk tér el nagyon. Peti csak és kizárólag "igazi" kávét iszik. Ami nála dupla eszpresszót jelent, feketén. Amíg én az ízesített dolgokat részesítem előnyben. Mindent, ami színes, csillog, vagy van rajta tejszínhab. - Amúgy csá, haver!

-Helló, haver! - Integetett oda Petinek Manu. -  Ennyire rossz nem lehet!

-Kóstold meg, neked ízleni fog. Te mindig szeretni szoktad ezeket az ízes löttyöket.

-Hát akkor egy sütőtökös kávét kérek. Meg a telefonszámodat, ha lehet. - Kacsintott rám, majd odasétált a kasszához, kifizette a kávéját és elment Petihez. -

Én pedig csak bámultam utána. Most komolyan elkérte a telefonszámomat? Manuel?! Megráztam a fejem, hogy tudjak figyelni a kávéra, és elkészítettem, szerintem életem sütőtökös kávéját. A szalvétára, amit a kávé mellé adunk, ráírtam a számomat. Bármi lehetséges alapon, bár nem hinném, hogy valamikor is fel fog hívni. Egy hozzám hasonló lányt bármikor megkaphat, nem hiszem, hogy kedve lenne "teperni". Mert bármennyire imádom a zenéit, na meg a személyiségét, ribanc azért nem vagyok.

Majd odasétáltam a két fiú elé, akik idő közben leültek egy szabad asztalhoz a sok közül. Korán van még, kevés a vendég, és azok is leginkább kint üldögélnek.

-Tessék, Manu. Sok szeretettel! - Mosolyodtam el, miután leraktam a fiú elé a poharat. - Te meg folytasd a székek kipakolását és ne lustálkodj.

-Igenis, főnök... - Mormogta a szemét forgatva Peti. -

-Akármennyire nem tetszik, magasabb a beosztásom, mint a tied. - Nevettem fel, majd kinyújtottam a nyelvem. -

-De nagy szája van valakinek! A nyelvedet meg tudod mikor nyújtogasd. - Nevetett fel ő is. Ez egy amolyan belsős vicc. Még a főnök szokta mondani az egyik volt kollegánknak. "Majd akkor nyújtogasd a nyelved, ha előttem térdelsz!" Ma valószínűleg a rendőrök vinnék el a főnököt, hiába nem gondolta soha komolyan ezt a mondatot. - De megyek! Hagylak titeket beszélgetni.

Mondta, majd felállt és folytatta a dolgát. Magyarul levette az asztalokról a széket és áttörölte egy ronggyal. Bár nem lenne rászorulva arra, hogy így is dolgozzon, Peti is szeret itt lenni. Meg így a főnöksége sem piszkálja annyit, a dolgai miatt. A nő ügyei miatt. Bár most elvileg egész jól alakul a kapcsolata. Már két hónapja egy lányról beszél. Még a végén megkomolyodik! Addig is legalább megvan a napi jó cselekedete, hiszen csak önkénteskedés céljából van itt.

Akik ide járnak dolgozni, általában menekülnek valaki vagy valami elől. Egyesek a mindennapok elől, egyesek, mint például én az unalom és a gondok elől, míg megint mások szimplán maguk elől. Peti leginkább a pörgéstől menekül. A hírnévtől. Mert bármit mond, imádja, hogy itt csak simán Peti, minden különösebb címke nélkül. És ezt minden munkatárs tiszteletben tartja. Pont úgy, ahogy ő tiszteletben tartja a mi "tabu" témáinkat.

-Mmh ez nagyon finom, Lala! - Mosolyodott el a fiú, mire az én arcomra is egy hatalmas mosoly költözött. -

-Ha van kedved, ülj ki. Cigivel még jobb íze van. Mondjuk ez csak egy tipp, de a helyedben megfogadnám.

-Te nem tudsz jönni? Vagy mikor lesz szüneted? Mert akkor visszajövök. Most lassan mennem kéne, hogy időre beérjek a stúdióba.

-Most nem sajna. Szünetem délben lesz, de emiatt ne fáradj!

-Akkor délben találkozunk. Ezt bele tudod tenni elviteles pohárba? - Nyújtotta felém a poharát, én pedig bólogatva jeleztem, hogy bele tudom tenni, és hogy viszem is. -

-Tessék! Jó munkát! - Mosolyodtam el, mikor átnyújtottam neki a poharat. A kezünk pár másodpercre összeért, mire egy igen igen ismeretlen érzés kerített hatalmába. Én sem tudom, pontosan micsoda, de leginkább arra tudnám hasonlítani, mint amikor az ember gyomrában jópár pillangó életre kel... -