A pelenkázós barátnő

Első nap reggel

(Ebben a fejezetben csak szerepjátszás van felnőttek között. Nincs szexjelenet vagy valami ilyesmi. Az majd később lesz :))

Nem hiszem el, hogy Klaudia meghívott magához! Én vagyok a legszerencsésebb srác a világon! Írt egy üzit tegnap este és azt mondta, hogy látogassam meg másnap reggeli után.

Anya pirítóst csinál nekem, amit gyorsan megeszek. Felveszem a cipőmet, és elindulok. „Ne várjatok rám, lehet egész nap ott leszek!" anyának mondom, aki csak nevetgél.

„A fiam randizni megy a leggyönyörűbb lánnyal!" Anya kijelenti, ahogy kienged.

Klaudia a szomszédom, szóval egy percig se tart amíg átsétálok és kopogok az ajtóján.

Amikor kinyitja az ajtót eltátom a számat. Egy kék felsőt visel, fekete szoknyával. A felsője illik a kék szeméhez, és a szoknyája illik a fekete hajához.

„Nagyon... nagyon csini vagy." Mondom neki és besétálok.

„Oké, örülök, hogy átjöttél. Reggeliztél?" Klau kérdezi türelmetlenül, amire bólintok. „Készen vagy a hétvégére?" Klau kérdezi ismét most már mosolyogva.

„Egy hétvégére? I... igen." A szavaim remegve hagyják el az ajkamat.

„Jól van. Mondd csak, megnézted a videókat amiket küldtem neked?" Klau kérdezte. Tegnap este átküldött néhány videót, és megkért hogy tartsam titokban.

„I... igen" remegtem. A videókon felnőtt lányok és fiúk voltak pelenkában, és babakénk viselkedtek.

„Remek." Klau közölte dialalittasan. Ahogy besétálunk a házába, megpillantom a pelenkákat a sarokban - pont ugyanolyanok mint a videóban.

„Vetkőzz le, és adjuk rád a pelenkát." Klau mondja.

„Én.... nekem kell ezeket viselnem?" Meglepődve kérdezem.

„Persze, azt hittem ez egyértelmű, ugye?" Klau vissza-kérdez és én bólintok.

Félénken levetkőzök a szerelmem előtt. Attól félek, hogy izgatott leszek, és Klau kinevet, ezért elfordulok tőle. Klaut nem zavarja, hogy meztelen vagyok, már bontja is a pelenkát, és adja rám.

A pelenka fehér színű, vastag, és puha.Az anyaga a lábom közé présel, és emiatt nem tudok teljesen egyenesen állni. Klau megigazítja a szalagát, és megfordít.

„Jaj, de aranyos vagy!" Dícsér, és én elpirulok.

„Köszi, Klau." Válaszolok. Nem gondoltam volna, hogy 18 évesen, érettségi után pelenkát fogok viselni! De ezen a ponton bármit megtennék Klaudiáért.

„Jaj, elfelejtettem mondani. Nem hívhatsz Klaunak, vagy Klaudiának. Innentől kezdve csak anyunak, vagy anyucinak hívhatsz." Klau parancsolta. „Érthető?"

Hatalmasat nyelek. Furcsa érzés volt Klaut anyucinak hívni, de beleegyeztem az ajánlatába. Cserébe hajlandó volt hogy velem legyen. Amúgy is: a pelenka vicces volt.

„Igen anyuci." Válaszolok. Klau/anyuci mosolyog.

„Ha már itt tartunk, itt egy cumi is. Vedd be a szádba, és ne köpd ki." Anyuci a számba rakja a cumit. Egy hatalmasat szívok rajta, és érzem a gumis izét.

„Oké, sétáljunk egy kicsit." Anyuci mondja, és körbevezet a szobában. Nehézkésen lépegetek. Mikor látja, hogy gondok vannak, anyuci hozzám fordul. „Mi lenne, ha négykézlábon mászkálnál innentől kezdve? Ha azt akarom, hogy felállj, majd segítek" Ajánlja.

Azonnal négykézlábra ereszkedem és követni kezdtem anyucit. Az ebédlőbe vezet, ahol egy felnőttnek való etetőszék van. Anyuci felsegít és beköt a székbe.

Anyuci egy pillanatra eltűnik a szemem elől ami felzaklat. Vajon a kisbabák is így érzik magukat?

Anyuci hamarosan megjelenik egy kis csomaggal a kezében. A csomagon a „bébiétel" van írva. Kibontja, és elkezd etetni. Vagy 10 percig etet, amikor tele vagyok, és nem bírom tovább.

„Ügyi vagy!" Anyuci közli és elindulunk a hálószobába.