A pelenkázós barátnő

Harmadik nap délután

A parkba érve egy kicsit mérges vagyok anyucira a miatt amit igazi anyunak mondott. De még mindig éhes vagyok, így hamar elfelejtkezem róla. Leülünk egy kis piknik lepedőre, ahol anyuci kivesz egy-két szendvicset, és egy kis adag bébiételt a táskájából. A fűbe fekve megetet. Az etetés után kicsit elalszom. Mikor felkelek, a nap még mindig süt.

„Menjünk el a játszótérre." Anyuci javasolja. Nem nagyon van kedvem, de győzködik. „Hétfő van, üres lesz, szóval nem kell aggódnod." Beleegyezek, szóval felálltunk és átballagtunk a közeli játszótérre.

Fotó: diaper-rosie @tumblr

Az üres játszótéren anyuci hintáztat egy kicsit, majd megkér hogy menjek fel a mászókára. Furcsának tartom, hogy ennyi idősen a játszótéren vagyok, de hamar hozzászokok. Hirtelen kuncogást hallok mögöttem, és amikor hátrafordulok, nehány idegent pillantok meg.

Gyorsan leszállok a mászókáról, és anyucihoz sietek. Nem akarom, hogy mások lássák, hogy csak pelust viselek. Immár másodjára a szoknyája mögé bújok félénken.

„Gyere menjünk vissza a parkba, és sütkérezzünk kicsit." Anyuci javasolja, megfogva a kezem.

A parkban tovább sütkérezünk. Nincs senki a környéken, így megpróbálok közelebb húzódni anyucihoz. Ő megölel, és az ölébe ültet. Simogatni kezd, amitől ismét felizgulok.

Hirtelen megcsörren a mobilja. Jaj, anyuci túl népszerű!

„Igen, halló?" Anyuci kezdi. „Ó, Réka, mizu? Máris hiányzol!" Mondta, és beszélgetni kezd.

Megint Réka! Nem értem mit lát benne, amit nem lát bennem. Mindenesetre örülök, hogy anyuci ölében vagyok, mégha nem is nagyon figyel rám. Anyuci közel tart magához és gyengéden cirógatja a mellkasomat, a hasamat, és a lábamat.

Percekig beszélget Rékával, és én kezdem magam kényelmetlenül érezni. Anyuci nem nagyon enged el, és nem akarom felzaklatni, így az ölében maradok. Hamarosan pukiznom kell, és megpróbálok halkan fingani. Ez sikerül, de hamarosan ismét finganom kell. Ezúttal, a pocim is fájni kezd. Anyuci simogatása, nyomkodássá válik.

Nem tudom mikor fogja abbahagyni a pocim nyomogatását. Azt se tudom, hogy tudja, hogy mit csinál, vagy azt hiszi, hogy ez kellemes. Perceg tellnek el, és küszködök. Sikerül csendesen finganom még vagy kétszer. Harmadszorra sajnos, hangosan pukizom. A pukit pedig a nagy darab kaki követi egyenesen a pelusomba.

„Jaj, azt hiszem Ádámka bekakilt." Anyuci mondja Rékának a telefonon. „Nem hiszem el, hogy ez történt!"

Én nekem is nehezemre esik elhinni, hogy mi történt. Szerencsére ezzel az alkalommal nem olyan rossz, mint tegnap.

„Legjobb, ha hazaindulunk." Anyuci mondja, és felszedelődzködünk. „Van egy-két dolgom otthon." Mondja, és elindulunk hazafele.

Nagyon nehéz haza ballagnom. Majdnem kétszer annyi időbe telik, mert a pelusom tele van, és óvatos akarok lenni. Anyuci azért fogja a kezem és mosolyog.

„Hamarosan otthon leszel." Mondja, ahogy a háza közelébe érünk. Hirtelen megállunk, és nem tudom miért.

Körülnézek, és rájövök, hogy a saját házam - ahol igazi anya lakik - előtt állunk.

„Mondtam, hogy van egy-két dolgom. Úgyhogy most haza kell menned. Majd beszélünk később, oké?" Anyuci mondja, és a saját ajtóm felé küld. Az ajtóban az igazi anyám áll integetve.

Könnyezni kezdek. Ez nem fer! Az életem szerelme, itt hagy koszos pelusban, az igazi anyám előtt. Aki ma reggelig nem látott pelenkában van 16 éve. Most pedig nem csak pelenkában lát, de koszosan is.

„Gyere be. Látom bebüdiztél." Igazi anya mondja. „Lecseréllek, és ma este hordhatsz ngy fiús ruhát."

Kicsit könnyezek amikor az asztalra fektet, és kicsomagol a kakis és pisis pelusból.

„Te kis szaros" viccelődik, de látja, hogy felzaklat. „Tudod, hogy szeretlek, bármi is történik veled, ugye?" Nyugtatgat.

Szerencsére annyira nem volt sok a pelusban, és hamar egy rendes gatyában találtam magam.

Ebédelünk - ezúttal rendes kaját - majd elmegyek aludni.

„Apropó, Klaudia most hívott, hogy szeretne újra látni holnap."Igazi anya bejelenti. „Szeretnéd gyakrabban meglátogatni?"

'Igen.„ Mondom. Rájöttem, hogy Klaudia... mármint anyuci is szeret engem... a magam módján. Szerettem volna több időt vele tölteni. Amúgy is szeretni kezdtem a pelenkázást.

"Klaudia elküldte a képeket. Ha nem bánod, kinyomtatnám és bekeretezném őket." Igazi anya folytatja. „Nagyon aranyos vagy a pelenkában." Bólintok. Bár ilyen képek megalázónak tűnnek másoknak, nekem csak egyet jelent: van egy új anyucim!