Az esküvő napja
-Nem Félix nem tudok aludni!-járkáltam fel, s alá a konyhában reggel fél hatkor.
-Csak pihenj még egy kicsit, nagyon fáradt leszel!
-De kipattantak a szemeim-emeletem fel a hangom.
Jajj, baszku Ari ezt halkabban még a végén mindenki felkel.
-Csak nyugodj meg! Tegnap mindent elintéztetek!-tette a kezét a vállamra én pedig lezuhantam a kanapéra.
-Félix én ezt elsem hiszem-beszéltem hozzá miközben az arcom egy párnába temetkezett.
-Hogy terhes vagy és férjhez mész?
-Igen! És hogy van elég pénzem mindenre-keltem fel a kanapéról.
-A hangodnak köszönd!-mosolyodott el.
-Milyen édes vagy, de Rosalía is szerepel a zenémben.
-Ami azt illeti megannyi e-mailt hagytam olvasatlanul, mert nem volt rájuk időm és lehet, hogy köztük van a kiskori álmom is, de ez most nem lényeg-hadartam el mindent majd a végén cinikusan nevetni kezdtem.
-Ariana! Ha egy gyerekkori álmod valóra válhat akkor azt ne szalaszd el!
-Mi az álmod?
-Universitat Autónoma de Barcelona Pszichológia szakra szeretnék jelentkezni-sóhajtottam.
-Az egy egyetem, nem?
Csak bólintania tudtam, nem csak akartam jelentkezni hanem meg is tettem...
-Lehet akkor azt terhesen nem kéne-vágtam bele.
-Már jelentkeztem-néztem a srác szemeibe.
-Ohh, lehet át kellett volna gondolni
-Lehet, de a lehetőségem meg van rá-magyarázom.
-Ariana! Terhes vagy!
-Tudom!
-És inkább legyek nyugodt meg ilyenek, de ez az álmom!
-Azt hittem valami zene inkább, mert énekelsz-lepődött meg.
-Igen, de mások mentális egészségét segíteni talán jobb is lehet-töltöttem magamnak egy pohár vizet.
-Nem őrülnél bele?
-Nem hiszem, sok embernek segítettem már!
-Ez igaz-sóhajtott a srác.
-Mi ez a hangzavar?-jött le Pedri anyukája.
-Ti már fent?
-Nem tudtam aludni-mosolyogtam a nőre.
-Úgyis a ruhádat el kell hozzuk-jegyezte meg, majd elindult mosdóba.
-De Pedrinek szólj az Egyetemről-nézett rám szúrós szemekkel Félix.
-Most keltsem fel?
-Hat óra van, lehet elkéne kezdeni készülődni-nézett az órára én pedig felbaktattam a lépcsőn és halkan a szobába nyitottam.
