Naplemente

1.

Munkába menet találkoztam a BFF-emmel, Szilvivel.
-Szia Edy!-köszönt rám vidáman.
-Szia Szilvi! Hogy vagy?-kérdeztem vidámabban. Ezt szerettem Szilviben. A mágikus boldogsága, ami belengi az auráját, a közelében lévőkre is kihat.
-Én jól vagyok, köszi. Ma délután jössz a koncertre?-kérdetett vissza.
-Á, nem hiszem, hogy a banya elengedne-banyának neveztük Kate-et a távollétében.
-Ne már, egész hónapban erre készültünk!-szomorodott el Szilvi.
-Nem baj, te menj el, maximum megnézem az instádon.-vetettem fel.
-De az nem ugyanolyan!-vaszolta.
-Tudom.-sóhajtottam. Ekkor már a munkahelyem előtt álltunk. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz, főleg úgy, hogy nem tudok majd elmenni a délutáni Ed Sheeran koncertre. Tényleg nagyon vártam, de Szilvi akkor is elmehet nélkülem.  Szilvi nyugtalalnul pillantott rám. Egy tag odajött hozzám a pulthoz, hogy segítsek neki
-Edythe, tell me the opposite of happy!
-Sad-vágtam rá azonnal.
-Beautiful
-Ugyl.
-Az vagy te!-beszélt bele  az ellenségem. Gyilkos pillantással ránéztem, de ő csak önelégülten vigyorgott. Idegesítő.
-Elég!-szólt rá a főnök.-Krisztián, az igazgatóiba! Most!
Visszaültem Szilvi mellé. Krisztián és a főnök egy óráig nem jöttek vissza.
Szünetben odajött hozzám Dominik, a legjobb fiúbarátom.
-Szia Edy!-köszönt rám.
-Szia Domi!-köszöntem vissza.
-Hello.-köszönt Szilvi is. Szilvi és Domi nem voltak túl jóban. De ez van.
-Valami baj van?-kérdezte Domi.
-Semmi. Csak Kate megint egész nap ugráltat. Dave pedig soha nincs otthon.
-Van kedved ma délután átjönni?-kérdezte a fiú, mire Szilvi szúrós szemmel nézett rá.
Ekkor elkezdődött a munka. Krisztián és az igazgató  belépett a terembe.
-Edythe, kérlek elmondanád a te szemszögödből, hogy mi történt?
-Persze igazgató úr!-válaszoltad azonnal.-Éppen segítettem valakinek mikor Krisztián bekiabált, erre a főnökasszony felidegesedett.
-Csak ennyi?-kérdezte meglepetten.
-Igen.-nem kedveltem Kriszt, de senkit nem akarok beköpni.

Munka után odasétált a padomhoz Krisz.
-Miért nem köptél be?-kérdezte a szokásos, nemtörődöm stílusában.
-Nem szeretek árulkodni.-jelentettem ki egyszerűen.
-Mit keresel itt?-lépett ide akkor Domi, aki úgyszint nem kedvelte Kriszt.
-Hagyd!-szidta le Szilvi.
-Neked meg mi bajod van velem?-fakadt ki Domi.
-Csak az, hogy minden szünetben itt lábatlankodsz!
-Mind a ketten halgassatok!-lett elegem a folytonos veszekedésükből.
-Annyit akartam mondani, hogy köszönöm. Anyukám megölt volna, ha kapok még egy intőt.-közölte, majd otthagyott.
-Hát nem aranyos?-áradozott Szilvi.
-Nem!-vágta rá Domi.