Naplemente

2.

Munka  hazamentem és írtam Dominak.

Edythe: Szia
Domi: Szia. Akkor jössz?
Edythe: Igen. 10 perc és ott vagyok.
Domi: Rendben, várlak.

Átvettem az utcai ruhámat és indultam. Az út nem volt hosszú. 10 percre laktam Domitól.
Odaérve becsengettem.
-Hallo?-szólt ki egy hang a kaputelefonból.
-Jó napot kívánok, Domihoz jöttem.
-Szia Edythe! Gyere belljebb!-ismert fel a hang.
-Szia Edy! Remélem Szilvi nem olyan mérges rám-köszönt.
-Biztos nem olyan mérges!-legyintettem.
-Biztos vagy benne?-vonta fel a szemöldökét.-Lássuk csak....-azzal előhalászta a telefonját.
-Miért mutatod meg a beszélgetéseteket?-lepődtem meg. Köztudott tény, hogy utálja ha az üzeneteit nézegetik.
-Mert meg akarom mutatni, hogy Szilvi VELEM hogy viselkedik, amikor nem vagy itt.-ezzel feloldotta a képernyőt.

Domi: Szia
Szilvi: Mit akarsz?
Domi: Csak gondoltam, megkérdezem, hogy vagy.
Szilvi: Mit érdekel az téged?
Domi: Figyelj, a legjobb barátom BFF-e vagy, úgyhogy kérlek ne bunkózz.
Szilvi: Nem bunkóztam, csak idegesítő vagy.
Szilvi blokkolta Önt.

-Oh-ennyit tudtam mondani. Ez elgondolkoztatott.
-Na, de most ne ezen gondolkozzunk! Azért jöttél, hogy jól érezzük magunkat nemde?-kérdezte.
-De-válaszoltam.

Filmet néztünk meg beszélgettünk kb két órán keresztül, utána hazamentem. Tudtam, hogy otthon mi vár rám.
-EDYTE TE SEMMIREKELLŐ HOL VOLTÁL?-ordított Kate.
-Biztos az egyik barátjával lógott. Neki is van élete, Kate.-védett azonnal Dave. Na igen, Kate volt a gonosz, viszont itt van nekem Dave, aki megvéd, bármi baj van. Ő volt a nevelőapám.
Ő volt az, aki a barátaimon kívül ott volt mellettem.
-NEM ÉRDEKEL! EZ MÁR TÖBB A SOKNÁL! EDYTHE BLACK, ÖSSZEPAKOLSZ ELMÉSZ ÉS VISSZA SEM JÖSSZ!-ezeket mondta, bennem pedig ősszetört egy világ. Hova fogok menni? Mihez fogok kezdeni? Elég pénzem nincs egy lakásra! De úgy tettem, ahogy mondta. Összepakoltam a cuccaimat és kimentem a házból. Az utcán aztán kigördültek a könnyek a szememből. Úgy döntöttem, hogy felhívom Szilvit.