Mesék a magányról, a viszonzatlan szerelmekről, depresszióról.
Egy kutyáról és a gazdájáról.
Bukásról és felemelkedésről.
Angyalbőrről és angyalszárnyakról.
Egy buta mackóról.
Érzelmek, hiány-túlcsordulás. Kapcsokat- töredékek
Mielőtt bárki is lo...
Ehhez a részhez jár egy kis magyarázat. A történet ezen a részen két szálon futott: Yoongi és Jimin kapcsolatának kiteljesedése és Hobi seregbéli napjai.
A hiányzó részben Yoongi és Jimin összemelegednek, de nem alakul zökkenőmentesen a kapcsolatuk. A korábbi párkapcsolat beárnyékolja a szerelmüket, kétségeik vannak egymás iránt. Meg kell bizonyosodniuk az érzelmeikről, és meg kell erősíteniük az egymásba vetett hitüket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azonnal a stadionba vitette magát. A koncertig volt még tíz óra, de nem tervezett visszamenni a hotelba. Majd ott pihenek előtte, rendelünk kaját, kávét. Nem tudott volna Jimin szemébe nézni, annyira idegesítette az elejtett megjegyzése. Meg az a kora reggeli egyetlen szó. Meg ez az egész. Nem létezik, hogy ő csak egy eszköz lenne Jiminnek a felejtéshez.
Idegességében megint a jobb hüvelykujján a körme feletti húst piszkálta. Ez roppant nehéz volt a tövig vágott körmével, de sikerrel járt, megérezte az éles fájdalmat, felszisszent, a hüvelykujját bekapta. Vas íze terjedt szét a szájában. A picsába! Gitároznom kell ma, ekkora barom is csak én lehetek. Még szerencse, hogy nem az ujjbegyét sértette fel.
Az akusztikus gitárért nyúlt, a földre ült törökülésben a bejárati ajtónak háttal, és behangolta a hangszert, pár akkordot megpengetett rajta. Remek, nem fáj gitározáskor. Remélem, senki nem fogja észrevenni az idegességemet, jó volna kézremegés és bakizás nélkül végig csinálni a koncertet. Nagyot szusszant. A tenyere fürdött a hideg verítékben. Neurotikus tünetek, hurrá, megint kezdődik, ez az Yoongi, omolj össze a koncerted előtt. A nadrágján keresett egy szakadásmentes részt, beletörölte a tenyerét. Ismét a gitárjáért nyúlt, de nem fogta magához, a combjára fektette, és a rajzokat és az írásokat nézte rajta. "Csináld jól, és térj vissza – kicsi Jerry". A másik „Légy áldott"*.
Jimin ezt komolyan gondolta, vagy csak a csibész kisfiú íratta fel vele a hangszerre ezt a két sort? Olyan bizonytalan volt magában, Jiminben, az életben. Olyan zavarosak lettek a gondolatai, fekete-fehér, némi statikus sistergéssel. Annyira meg akart kapaszkodni a szakadék szélét borító lejtőn. Sokszor talált fogást rajta, mindig vissza tudott mászni a napfénybe, de ez most olyan gyorsan történt. Nem is kellene foglalkoznia Jimin félálomban kimondott szavaival. Ha ő egy átlagember lenne, mindenféle lelki nyomor nélkül, valószínűleg legyintene erre, de ő Min Yoongi, és szorong, megint érzi a szorítást a mellkasában, és túlgondol, belelovalja magát a sötét gondolatokba. Jimin talán csak szórakozik vele, talán ő sem tud elköteleződni, talán akkora a seb a lelkén, talán...
Yoongi előre-hátra ringatózott – ölében a gitárral –, csak akkor vette észre ezt a kényszermozgást, amikor a hangszer lecsúszott az öléből és a földön nagyot koppant. A húrok megpendültek a becsapódás okozta erőtől, ő nem nyúlt a hangszer után, nem némította el a lefogással, hagyta a zengeni, egészen a néma csendig.
