Hiányok, töredékek

A menedék

Még mindig a lebbenés...

Csend és nyugalom, erre van szükségem. Yoongi elnyúlt az ágyon. Végre jár az a luxus, hogy több szobán osztozzanak. Ő rögtön kérte magának az egyik szobát, és a szobába bevonulása után azonnal kitette a „Ne zavarj" táblát. Másnap koncert, az azt jelentette, hogy délelőtt tíz órára a stadionban kell lenniük. Hallotta a nyüzsgést a folyosón, a csapódó ajtók zaját, nevetést, aztán az elhalkult egy kanyarban, megint csapódott az ajtó, aztán csend lett. Esetleg csatlakozhatna hozzájuk, de nem volt kedve nézni Jimin bánatos arcát, és Taehyung egyáltalán nem kendőzött érintéseit Jungkookhoz.

Megint eszébe jutott a kislányzokni, amit Jimin viselt. Megnézte volna rajta a kislány ruhát is, azt megtalálta a gardróbszobában, a cipőtartó szekrény és a fal mellé gyömöszölt papírzacskóban, a stúdiós eset után két nappal. Talán véletlen volt, esetleg hívjuk megérzésnek, vagy csak a tudat alatt motoszkáló kérdésekre akart választ kapni, ezt már maga Yoongi sem tudta megmondani. Kibontotta a csomagot, megrázta az illedelmeskék rakottszoknyát, a combjára terítette, aztán a hozzá illő blúz is kirázta. A gyűrött anyag nem akart kisimulni, hajtogatás nélkül, sietve lett a zacskóba tömve, az egyik mély ránc keresztbe szelte a blúzt. Ki kellene mosni és kivasalni, talán meglephetné vele Jimint. Miket is gondolok, ezt titkos dolog, ezt nem lehet elővenni, és kitenni a szobába száradni! Kitenni nem lehet, de titokban felpróbálni, igen.

Letolta a melegítőnadrágját, és felhúzta a szoknyát. Hülyén nézett úgy ki, ezért kilépett a nadrágjából, és félrerúgta; most már sokkal jobb. De jó lábam van, és a blúzt magához emelte. Azt már nem akarta felvenni, a túlméretes pólóján kötött egy csomót a hasánál, aztán megint a tükörbe nézett. Ezt miért kell titkolni? Ebben nincs semmi dugdosni való, felvehette volna, és ők megölelték volna, nagyokat nevetve, esetleg más is felpróbálta volna a szoknyát, például ő. Megemelte a tasakot, hogy visszategye a ruhákat. Valami koppant a padlón. Lehajolt, felemelte a rúzst. Úgy már más volt a szoknya értelme. A szín erős volt, szinte rikító. Jiminre képzelte, hogy kiemelné a duzzadt ajkait. Még egy kis szájfény, és... Visszatett mindent a csomagba, és még mindig nem látott semmi rosszat abban a kislányruhában. Nem értette, Jimin miért félt ezt megmutatni nekik. Az első pillanattól kezdve gondolták, hogy ő egy kicsit más, máskép fura, mint Taehyung, de nincs ezzel semmi baj, és Jimin bájos volt, néha olyan, mint egy földre szállt angyal.

Aztán eljött a költözés ideje. A csomag még mindig a gardróbban volt, Jimin valami miatt nem szabadult meg tőle. Talán nem vitte rá a lélek, vagy időnként felpróbálhatta? Yoongi ellenőrizte párszor, a csomag mindig ott volt, de máshogy hajtogatva, hol a padlóhoz közel volt nyomva, hol magasan, majdnem kilátszott a cipőtartó mögül. Yoongi azon csodálkozott, hogy rajta kívül senki nem vette észre. Esetleg más is hallgatott erről. Jimin volt az első, aki elkezdett szanálni a holmijai közt. Pár kitaposott cipőt félretett, tovább matatott a gardróbban, és senkit nem engedett be magához. Yoongi hallotta a papírzacskó csörgését, egy mély sóhajt, és Jimin hangját, ahogy kukászsákot kér tőle. Tőle, nem Jungkooktól vagy Taehyungtól, vagy nem Hobit hívta. Tudta, mire kell neki, ezért az egyik masszív, fekete, kimondottan a költözéshez vásárolt kukászsákból adott neki. Jimin beledobta a papírzacskót, a félretett, lyukas cipőket, egy régi kabátnak sem kegyelmezett, de előbb kivett belőle egy fél doboz, csontszáraz cigarettát, és Yoongi kezébe adta. Yoongi vitte le a kukába a zsákot. A konténereknél megállt, elővett egyet Jimin cigarettájából, a dohány ropogva égett. Megtapogatta a zsákot, az alján ott volt a papírzacskó. Eljátszott a gondolattal, hogy valamit kivesz belőle, a szoknyát, vagy a rúzst, aztán úgy döntött, nem próbálkozik ezzel. A zsákot a konténerbe dobta, a végigszívott cigaretta csikkjét a pocsolyába pöckölte. Viszlát, kislányruha! De a rúzs nevét megjegyezte. A drogériában, a Bee Beauty kínálatában ott volt, Absolute Rogue, ha arra járt néha, kitekerte, és nosztalgiából húzott egy vörös csíkot a kézfejére a tesztrúzsból.