Hiányok, töredékek

Hobi - A fényképész

Nem is voltak olyan hosszúak a seregben töltött napok. Kifejezetten gyorsan teltek az órák a foglakozás idejében, de a délután se volt lassabb. A kezdeti időszakban szinte egy szabad percük sem volt, de ezt nem is bánta senki, mert kevesebb idő jutott gondolkozásra. Reggel futással kezdtek, aztán reggelivel folytatták a napot, majd erősítéssel vagy alaki gyakorlatozással, ebéd után elméleti oktatással vagy lövészettel. Hobi akárhogy is számolta, jóval több idő jutott evésre, pihenésre, mint a BTS-ben töltött aktív időszakban, és legfeljebb csak hat órát mozogtak egy nap, azt is szakaszokban, szünetekkel. Jinnek ebben is igaza volt; az első időszakban nem volt megerőltetőbb a katonai szolgálat, mint gyakornoknak lenni. A telefonjukat nem kapták vissza, ez a korlátozás is olyan volt, mint gyakornok korában, bár akkor még nem volt okostelefonja, se karrierje. A telefonfülkéket nem tudták használni, ahhoz is külön engedély kellett, na meg némi szerencse; általában hosszú sor állt a telefonok előtt.

Minjun bevezette a mindennapos beszélgetést. Az első volt a legemlékezetesebb. A körletben volt egy gyermekorvos, egy mérnök a Samsungtól, egy református lelkész, egy autógyári munkás a Hyundaitól, egy családi éttermet vezető férfi Chuncheonból, a Dakgalbi utcából - a fűszeres, grillezett csirkemell volt a specialitása. Öt köztisztségviselő, egy Szöulból, a többiek Kvangdzsuból, egy busani hajóskapitány, irodisták különböző multicégektől, egyszerű munkásemberek Dél-Korea minden részéből, valamint egy huszonegy éves fiatalember, aki az orvosi egyetem elkezdése előtt teljesíteni akarta a katonai szolgálatot. Hobinak zsongott a feje a sok információtól. Csak ő, és Minjun maradt hátra.

- Vizuális művészet, ha fel akarok vágni, de nincs akadémiai végzettségem. A barátaimmal így hívtuk, néha csináltunk kiállításokat, olyan igazi kamaszos lázadást, világmegváltással és mindennel, és Szöulban, a Zéró klubban néhány performanszot. Őrülten jó buli volt - Minjun nevetett, Hobi csillogó szemmel figyelte. Még egy művész. - Érettségi után fényképészetet tanultam, aztán nyakamba vettem a világot és a fényképezőgépemet. Szerencsére megtehettem, a szüleim támogattak, és a nagyapám is. Ja, azért kék a szemem. A nagyapám francia, ezt örököltem tőle. - A szeme eltűnt a mosolygásban. Hobi már rá akart kérdezni nála a kontaktlencsére, mert nem látta, mikor veszi ki és teszi be, és a lencse peremét se vette észre soha, bárhogy is figyelte. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy abban a markáns ázsiai arcban azok a kék szemek, igaziak lennének. De azok voltak, és Hobi szíve nagyot dobbant.

- Párizsban hajléktalanokat fotóztam, egy hétig aludtam velük az utcán. A nagyapám nem örült ennek, de megértett. Van egy barátja Argentínában, rajta keresztül oda is eljutottam. Annak a barátnak volt egy ismerőse Peruban, ott is tudtam fotózni. Szerencsés vagyok, rövid idő alatt sok országot bejártam Európában és Dél-Amerikában, és igazán annak élhettem, amit szeretek csinálni. Ebből nem lehetett megélni, de tapasztalatszerzésnek és portfoliónak jó volt. Visszatértem Szöulba, és a Zéró klub tárt karokkal várt - nevetett Minjun. Hobi csüngött a szavain, észre se vette, félig tátott szájjal figyelte. - Nem, azért annál komolyabb munkáim is voltak, volt kiállításom a Nemzeti Galériában, a Szöuli Nagykönyvtárban. Az nemrég volt. A portrékhoz madarakról készült felvételeket használtam, ami...

Hobi agya zsongott. Látta azokat a felvételeket, fekete-fehér, magával ragadó képek. Namjoon mutatta neki a fotókat a legutóbbi kiállítás látogatásáról, és büszkén mesélte, hogy a fényképésszel is találkozott.

- Egész nap tudnék beszélni, ez az egyik jellemhibám. Ne haragudjatok. Hoseok, te jössz! - mondta Minjun.

Basztikuli! Hobi összerezdült. Mit mondhatna? Szinte semmit.

- Öhh... A végzettségem koreográfus, és egy nagy cégnél dolgozok. - Tizenkilenc kíváncsi szempár szegeződött rá, úgy érezte, mintha tizenkilenc szuronyt, vagy ugyanannyi mikrofont tartanának az arca elé. Lényegében ez a három dolog ugyanolyan érzés, hasonlóan fenyegető. - Haj, ... - Zavarában a tréningruháját piszkálta.