Love at first sight

Part 3

Talán fél órát töltöttünk még beszélgetéssel és ez idő után már a futam kezdődött. A rajtvonalhoz beálló autók, az a hangtalan, visszafolytott lélegzet amikor kigyulnak a lámpák; És a temérdek adrenalin amit érzel mikor a lámpák kialszanak és elrajtol a mezőny. Imádom! Sosem gondoltam volna hogy ennyire élvezni fogom.

A futamot Max Verstappen nyerte, mögötte a brit Lando Norris és Lewis Hamilton. Lance 14. lett. Kittyvel lementünk a dobogó elé, hogy jól lássunk.
-Milyen volt életed első megélt futama?- szaladt előttem a jó helyekért a barátnőm.
-Nagyon..élveztem.-Lihegtem utána.-Bár nem értem miért futunk ilyen nagyon. Hátul is jól fogjuk látni.
-De az nem olyaan. Ne hisztizz! Inkább gyere!-Rohadt meg a kezem és húzott maga után. Lehet el kéne járnom vele futni reggelente?

Végül lett helyünk viszonylag elől és ott álltunk büszkén, várva a himnuszokat.
-Ott van Lance!-Kiáltotta a fülembe Kitty, majd  magamra hagyott megindulva a fiú felé.
-Nem hiszem, hogy..-kiabáltam utána, és amikor észrevettem, hogy esélytelen hogy hallgasson rám halkan befejeztem- hogy ez jó ötlet.-Megforgattam a szemem és visszafordultam..volna a podium felé, ha nem akad össze a tekintetem az ausztrál Oscar Piastrival. Ezer vattos mosolyt villantott nekem, majd elsésált.

Teljes testemmel mostmár a podium felé néztem, és vártam az ikonikus ünneplést. A három pilóta felállt a dobogóra  és megszólalt a holland himnusz. Utána következett az osztrák himnusz, majd a díjátadó. A pilóták átvették a trófeákat, és megkezdődött a pezsgőzés. A "ceremóni" után mindenki egy emberként kezdett mozgolódni és elindulni a saját útjára. Kétségbeesetten nyúltam a telefonomért és tárcsáztam Kittyt aki nem vette fel. Aggódni kezdtem, mert ő az a személy aki mindig minden körülmény között felveszi a telefont ha hívom. Ráadásul itt maradtam egyedül a paddockba.

Rémülten bóklásztam, ide-oda járkaltam legalább egy órán keresztül. Elindultam a kapu felé, hogy haza indulok és majd a lakásba találkozunk amikor a McLaren pilótákat pilantottam meg kijönni a motorhomeból. Jobb ötlet hiánya miatt feléjük vettem az irányt.
-Sziasztok!-köszöntem és már nem is voltam olyan magabiztos mint egy percel ezelőtt.- Ez nagyon gáz, és tudom, hogy ezer más dolgotok van de, ha van rám 10 percetek azt megköszönném!-Miért beszélek ennyit?
-Ugye tudod, hogy ez nagyon ijesztően hangzik?-Kérdezte Lando.-Mármint ne érts félre, de úgy kezdtél felénk sétálni mint egy dúvad.-nevetett fel. -De ha hamar végzünk segítek. Oscar? Több szem többet lát!- Lökte oldalba a csapattársát Lando.
-Persze! Segitünk.
-Veled volt a göndör szöszi jól emlékszek?-Lando Norris az a fajta ember aki úgy tudja feltenni ezeket a kérdéseket, és úgy tud mond ilyen dolgokat, hogy egyáltalán nem veszi az ember magára. Ő ilyen. Nyilván gondolom sokan nem is értik mindig.
-Igen ő az. Kitty-nek hívjá és nagyon aggódok. Mindig felveszi a telefont de mos nem, és vagy ezerszer hívtam.
-Őt segítek megkeresni!-Fogta meg a lényeget a göndör fiú és kajánul kezdett mosolyogni.
-Egyből gondoltam, hogy titeket tökéletes lesz leszólítanom.
-Lando csak rá van indulva-nevetett fel Oscar a másik oldalamon. Az idősebb nevetve verte vállba , majd megköszörülve a torkát felém fordult.
-Egy kicsit így van. De! Szerencsédre mellette még jó ember is vagyok. Ötlet, hogy kivel lehet és merre?
-Ha tudnám merre van nem lennék most itt. Amúgy Lance Stroll-hoz ment a díjátadó előtt. Ő hol lehet?
-Lance Stroll? Most komoly? Én sokkal jobb vagyok nála nem?-Hangjában játékosság csengett és elindult az Aston Martin motorhomeja felé.