De miért nem ebben?...

[1.]

~Rosé~
-    Drágám! Rosie! Ébredj fel!
Szokásos reggelek. Szuper.
-     Anya hányszor mondjam még hogy ne hívj Rosie-nak?!
-     Ohh tényleg...na mindegy.
-     Hogy van Jennie anya?
-     Hát...senki se tudja hogy mi a baja.
-     Értem...megpróbáljak beszélni vele?
-     Még ne. Idő kell neki.
-     Mégis mire?-vágtam unott fejet.
-     Majd meglátod.-mondta anya majd bezárta az ajtót maga mögött.
Jennie a tesóm. Ugyanúgy 17 éves mint én.
Nem vérszerinti tesóm. Örökbe fogadtuk.
De saját tesómként tekintek rá.
Pár hónapja csak a szobájában telefonozik,sír és nem szól senkihez.
Ja és egy tény rólam. A lányok jönnek be.
Még nem coming out-oltam. Így eléggé félek.
Amúgy van 2 legjobb barátnőm. Lisa és Jisoo. Jennie-vel egy osztályba járunk egyébként. Ott is ha próbálom megszólítani vagy beszélni vele, otthagy. Amúgy suliban egész nap a könyveit bújja. Sosem bulizik. Persze én minden hétvégén.(xd)
Régen mikor még Jennie ,,jól" volt 4-en voltunk legjobb barátnők. Jisoo-ék is aggódnak érte. Mivel lassan már 2 éve ilyen.
Kitrappoltam a folyosóra és Jennie szobája felé indultam. Óvatosan kopogtam egyet.
-     Szia Jennie,én vagyok. Rosé. Kérlek beszéljünk néhány percet.
-     Menj el. Nincs kedvem beszélgetni.
-     Én megpróbáltam.
-     Menj már el!
-    Jó-jó.-mondtam viccesen.
Lementem a lépcsőn,egyenesen a konyhába.
Ahol anya várt a reggelivel.
-    Na végre! Mi volt ez az ordibálás fent?
-    Ja...semmi.
-    Rosé! Hazudsz! Mondd el!
-    Jó...szóval...bekopogtam Jennie-hez de elküldött.
-    Mondtam hogy ne menj be!
-    Jól van már.
-    Azért ne sértődj meg.
-    Oks. Na megyek suliba.
-    Szia! Vigyázz magadra!
-    Nem ígérem!-húztam egy ördögi mosolyt a számra majd kimentem.
Hallottam hogy nyitódik mögöttem az ajtó.
-    Szia.
-    Jennie?
-    Nem látsz vagy mi a franc?
-    De...csak...
-    Kuss.-mondta majd felvette a fejhallgatóját és elindult a suli felé.
-    Hallod cseszd meg!-ordítottam rohadt hangosan hogy hallja a füles alól is.
-    Okés Rosieeee.-nézett vissza ördögi mosollyal.
-    Hogy rohadnál meg! Most véged!
Jennie elkezdett szaladni. Én meg utána.
Mindjárt meglett volna,csak én béna megbotlottam egy faágban. Aminek hatására nagyot estem. Egyenesen a menekülő tesómra...