De miért nem ebben?...

[6.]

~Rosé~
Igazából nem volt undi...
Jó érzés volt de...ez csak egy szívesség..
- Rosé?...
- Igen?
- Ez...mi volt?
- Miért talán nem tetszett?-kacsintottam rá.
- De...nagyon is...csak...azt mondtad köztünk nem lehet semmi...
- Tudom.
- Akkor?
- Nézd...sajnálom.
- Mit?
- Lisa megkért hogy...
- Hogy?!
- Hogy csókoljalak meg...
- Te idióta gyász! Kihasználod az érzéseim! Csak játszadozol egy folytába!
- Az elején nem akartam megtenni.
- Mégis megtetted! Utállak! Gyűlöllek!
- Tudom...én is utálom magam. És ha nem bánod most hagylak egy kis ideig...
- Kis ideig?! Örökre hagyj!
- Ha ezt szeretnéd...de bármi van itt leszek.
Becsuktam az ajtót és bementem a szobámba. Leroskadtam a földre. Istenem. Miért tettem?! Én is sírtam egy ideig majd bealudtam.
Reggel benyitottam Jennie-hez. Halkan.
Megsimítottam az arcát de felkelt. SZUPER.
- Mi a francot keresel itt?! Húzz el!!
- Nem.
- De!
- NEM!!
- Mit akarsz?!
- Kérlek beszéljük meg....
- Ezen nincs mit megbeszélni.
- De ne már...
- Te is tudod hogy mennyire szeretlek,és képes vagy kihasználni?!
- Jennie...én sajnálom...
- Hagyj békén!
Nem. Nem tudom mit teszek most de megteszem. És azt se tudom miért teszem.
- Mi a fenét akarsz még?!
- Ezt.
Megcsókoltam. De most éreztem mást is. Mást. Lehet hogy haragszik rám. De visszacsókolt. Sőt,én is haragszom magamra. De...muszáj volt. Olyan szomorú voltam. És ő is az volt. Lehet hogy tesók vagyunk. De szeretem...
Nagyon szeretem...
De egy idő után elvált tőlem.
- Most ez is csak kamu?
- Nem.
Újra neki estem az ajkainak. Hogy
jelezzem hogy nem kamu. Nem tudom mit csinálok. Csak azt tudom hogy szeretem...