De miért nem ebben?...

[7.]

~Rosé~
Olyan jó volt őt boldognak látni. És én...még nem voltam boldog...soha. Elvált tőlem mivel meg akart ölelni de...
Meg akartam ölelni én is de,mikor hozzáértem a hátához összerezzent.
- Na várjunk. Te félsz tőlem?-néztem szomorúan a szemébe.
- É-én...n-nem...
- Mondd el kérlek.
- Jó. Azt hittem meg fogsz ütni.
- Miért tennék ilyet?
- Nem tudom. De...te...jól vagy?
- Persze,miért?
- Csak...megleptek a...
- Ezek?-kacsintottam rá. Majd megint közeledtem. Franc tudja miért. (Lol 😂)
- Miért vagyunk tesók?...-kérdezte szomorúan.
- Jó lenne ha...csak simán barátok lennénk és úgy nem lenne ciki egyikünknek sem.
- Én nem fogok veled 'barátkozni'
- Miért nem?
- Mert tesók vagyunk. Nem pedig BARÁTOK.
- Jó nyugi. Ne légy ideges kérlek.
- Nincs kedved átjönni hozzám? Nézhetnénk a...kedvenc reggeli sorozatod.
- Biztosan ezt akarod?-kérdezi.
- Igen. Biztosan.
- Akkor én húztam.-jelent meg egy pimasz mosoly az arcán. Megdobott a párnáival majd berohant a szobámba.
Ezért megviccelem. Vagyis ez nem lesz vicces dehát...nem gond.
- Rosé! Gyere már! Hallod amit mondok?
Gyorsan iderohant,és megnézte hogy rendben vagyok e. De nem szóltam. És csak feküdtem némám mint aki, meghalt(?)
- Hallod?! Ez nem vicces minden oké?! Baszki! Hallasz te idióta?!
Hirtelen odahúztam magamhoz.
- Normális vagy?! Megijedtem te gyász!
- Nem kell.-mondtam lazán majd megöleltem.
- Gyere már! Olyan vagy mint egy csiga!
Nem tetszett a "beszólás" ( MiVaN?)
szóval besprinteltem előtte.
- Köszi hogy nézed velem.-mondta, nagyon aranyos fejet vág.
- Nincs mit,semmiség nyugodtan aludhatsz még ha akarsz.-válaszoltam.
- Jó,de akkor gyere ide.
- Miért?-"kicsit" kellemetlenül éreztem magam.
- Csak gyere már ide!
- Jól van már jövök!
Amint odaértem, a mellkasomra hajtotta a fejét,és úgy nézte a MűSoRt. Volt olyan amikor engem nézett nem pedig a tv-t.
Észrevettem ám.
- ROSIE!-ordít fel anya lentről.
- Mivan?!
- Gyere le!
- Nem.
- Jobb ha lemegyünk.-mondta Jennie.
—————————————————————————
- Igen? Miért kellett ordibálnod?!
- Hát hogy kelj fel.
- Jézusom, akkor ezúttal mehetünk is vissza.
- Várj...MI?! MEHETTEK?! Ti?
- Anya mivan?! Jól vagy?!
- Semmi csak...azt hittem együtt vagytok vagy ilyesmi... és tudjátok hogy utálom az ilyen embereket. Szóval ha ezt meglátom nálatok is,akkor elhúzhattok innen.
- O-oké...mi...nem vagyunk együtt...anya.
- Jól teszitek.-néz rám gyanakvó arccal.
Már nagyjából kész voltunk mind a ketten.
Utálooom a sulit!
Egymás mellett mentünk,de nem szóltunk egymáshoz. Mostmár végképp nem tudom mi van. Tényleg szeretem? Vagy csak Lisa-ék miatt csinálom? Nem. Nem miattuk. Ő azt mondta egy csók. EGY. De a másodiknál én döntöttem így. Ideje lenne döntenem...
- Min gondolkozol ennyire?-kérdezte hirtelen.
- Semmin.
- Naaa, légyszi.
- Nem.
- De.
- Jó.
Tudtam hogy meg kéne kérdeznem és ez elég fura... tesók vagyunk...
De már nem érdekel.
- Szóval...lennél...izé...a...bará-nem,nem megy. Béna vagyok.
Belenézett a szemembe.
- Mi?
- Ahj! Semmi! Hagyjuk!
Elszaladtam. Nem mertem bevallani a tesómnak hogy szeretem...