De miért nem ebben?...

[3.]

~Jennie~
Órák után lementem a könyvtárba. Olyan megnyugtató itt lenni. Hátulról valaki megijesztett. Mire én egy nagyot sikoltottam. A könyvtáros egyből szúrós szemmel nézett rám.
-Elnézést.-mondtam majd hátranéztem hogy mégis ki a bánat ijesztett meg.
-     Sziaaa!-nevetett  fel egy ismerős hang.
-     Rosé! Hát szia!-egy 'ezt még visszakapod' tekintettel néztem őt.
-     Na mi lesz? Bámulsz még egy ideig vagy indulunk?-elvörösödtem. Francba.
-     Hölgyeim,kérem ne itt randevúzzanak.
-     Öhm...elnézést...mi....tesók vagyunk.-mondta Rosé.
-     Jajjj! Elnézést!-szólt a könyvtáros.
-     Na menjünk.-mondtam.
Hazaérve anyához rohantam. Megöleltem.
-     Jennie....mi...mi mi történt?-kérdezte anya,és lassan folytak le az arcán az örömkönnyek.
-     Valaki segített.-kacsintottam Rosé-ra.
-      Ki?-kérdezte anya meglepődve.
-      Hát ő ott.-mutattam Rosé fele.
-      Jaj! Rosie drágám! Köszönöm!-ölelte meg anya.
-      Anya! Mondtam hogy NE hívj Rosie-nak!
-      Tényleg,bocsi.-nevetett anya.
-       Anya...mi megyünk ha nem gond.
-       Persze. Menjetek csak.
A lépcsőn trappoltunk a tesómmal majd megkérdezett valamit.
-        Öhm...figyu...n-nem...a-akarsz...esetleg...
-         Igen? Mit akarsz?
-         Szóval...esetleg...nem szeretnél...velem...filmezni?-kérdezte félénken.
-         Hogy mi?-kérdeztem.
-         Nem ismétlem meg újra!-nevetett fel.
-         Persze,megyek!-mosolyogtam rá.
-         Kösziiiii!-ölelt meg.
-         Öhm...kérek anyától popcorn-t.
-         Oks.-mondta.
-         Anyaaa!
-         Igen?
-         Van popcorn itthon?
-          Persze,miért?
-          Filmezünk Rosé-val.
-          Ott van az alsó fiókban!
-           Rendben! Köszi!
Kivettem a popcornt és már is rohantam fel az emeletre.
-         Itt vagyok! Tessék!-nyújtottam felé a popcornt.
-         Mit nézzünk?-kérdezi.
-         Nem tudom.
-         Szerintem az Our Love Story-t.
-         De miért akarod ezt nézni? Tudod hogy én nem vagyok...
-         Tudom oké?
-         Oké,nem lehetne hogy...
-         Hogy?-kérdezte.
-         Izé...olvasol nekem?-kérdeztem vörös fejjel.
-         Mi?-nevetett fel.
-         Akkor nem kell.
-         De! Szívesen olvasok!-nevet tovább.
-         Mi ilyen vicces?-néztem mogorván.
-         Azt mondtad utálod ha valaki olvas a másiknak. Azt mondtad ,,túl" romantikus.
-         Mi? Azt én...nem úgy értettem...úgy értem a könyvekben.
-         Hisz köztünk soha nem lesz semmi ugye?
-         Milyen kérdés ez?!
-         Valamilyen.-nevetett újra.
-          És igen,SOHA.
-          Oks,melyik könyvet szeretnéd?
-          Azt ott.
-          Pontosabban melyiket?
-          A zöld borításút te hülye.-nevettem én is.
-          Ne már! Ez egy romantikus könyv! Fhuj!
-          Fogd be és olvass!-nevettem újra.
~Rosé~
Ez a gyönyörűség elaludt mellettem. Mi?! Miért hívom így?! Francba.
Betakartam és leültem az íróasztalhoz.
Írtam Lisa-nak.
Li_sa: Na mivan? Miért írsz ilyenkor?
Ro_sé: Segíts!
Li_sa: Mi a gond?
Ro_sé: Mit érzel amikor szerelmes vagy?
Li_sa: Úúú miért?
Ro_sé: Csak. Mondd már!
Li_sa: Hát először is minden szavára elvörösödsz,megteszed amit kér(még akkor is ha utálod azt a dolgot amit kér) egyre többet beszélsz vele,megszereted,fontos lesz neked,ja és nem veszekszel vele.
Ro_sé: Köszi...
Li_sa: Jó éjt aludj jól! És holnap megbeszéljük hogy tényleg beleszerettél -e Jennie-be.
Ro_sé: LISAAAA!!
Li_sa: Jó éjt Rosie!
Nem. Én nem szeretem. Soha.